Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Balázs Kovács Sándor A protestáns etika és a sárközi parasztság A Sárköz Magyarország egyik jellegzetes tájegysége. A Duna folyásától 10-15 km-rel nyugatra, a folyás irányával párhuzamosan haladó észak-déli dombsor aljában folyt régebben a Sárvíz. A Sárvíz és a Duna közötti területet nevezik Sárköznek. A Sárköz a geológiailag süllyedő alföldi medence legmélyebb, és egyben a Dunántúli dombvidékbe benyúló része A mocsarak természetes védelmében a Dunántúl egyik legnagyobb szláv népcsoportja húzódott meg itt és érte meg, talán az avarokkal elvegyülve a honfoglalás korát. A helynevek és okleveles adatok alapján Györffy György pedig azt írja: "A korai besenyőségnek tekintélyes kiterjedésű településtörténete húzódik itt le, a Duna menti mocsarakban. Központja kb. a mai Sárköz... Az itteni besenyőség már a XII. század folyamán teljesen megmagyarosodhatott."

1 A pogánylázadások leverése és a nemzetségi társadalom felbomlása után a Sárköz területét egyházi adománybirtokként a pécsváradi, szekszárdi, bátaszéki és bátai apátság, valamint a váci káptalan kapta. Az apátságok birtokai széles sávban úgy helyezkedtek el egymás felett a Duna mentén, hogy a birtoktestek kiterjeszkedtek az árterületre és a dombvidékre is, azokat összekötötték, egybefoglalták. Ez az elv a középkor folyamán abban is kifejeződött, hogy birtokcsere, zálogosítás, stb. alkalmával az ártér és dombvidék falvait összetartozó részként kezelték. A helyi hagyományok szerint a sárköziek a honfoglaló magyarok egyenes leszármazottai. Történetileg mindenesetre igazolható, hogy a küzdelmekkel teljes múlt ellenére sem szakadt meg a Sárközben az élet folytonossága, és ennek következtében a régi kultúra sok emléke maradt fenn. Kezdettől fogva az országos átlagnál kedvezőbb életszínvonal alakult ki, amely lehetővé tette, hogy a nép alkotóerejéből kifejlődhessen egy gazdag, az életnek szinte minden területére kiterjedő, bizonyos mértékig önálló műveltség. E sárközi műveltség a Dunántúl és az Alföld népeinek kultúrája között átmeneti jellegű, és természetesen sok új, jövevény (nemzetiségi) hatást is befogadott. Különösen a XIX. századi ármentesítések és lecsapolások után borult virágba. Ám a felfelé ívelő fejlődés hamarosan megtorpant, hanyatlani kezdett, telítődött feloldhatatlan ellentmondásokkal. így a paraszti birtok elaprózódásától való félelem, az életszínvonal görcsös féltése következtében megjelent a születésszabályozás, majd az egyke és kialakult a családon belül egy sajátos "nőuralom". 347