Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A hiányzó népességszaporulatot a mástáji szegény népelemek Sárközbe való nagyarányú beáramlása pótolta. Mindezek következtében a társadalmi ellentétek itt sajátos formában jelentkeztek. A török hódoltság előtt virágzó 30 sárközi településből mindössze öt maradt lakott hely. A török uralom annyiban kedvezett az itt élő magyarságnak, hogy nem gátolta a protestáns vallás gyakorlását és terjedését. A Duna mente a magyar területek közül az elsők között tért át a protestáns vallásra - ahogy Földváry László a Dunamelléki Egyházkerület historikusa írta: "A magyarföldi reformációnak kindulási pontja az alsódunamellékén volt." Már az 1540-es években terjed itt a reformáció és Tolna mezővárosa válik a hódoltsági területek egyik protestáns szellemi központjává. Itt a XVI. században már protestáns főiskola működik, külföldet megjárt, művelt tanárokkal, kik közvetlen kapcsolatban álltak a hitújítókkal: Sztárai Mihály, Szegedi Kiss István, Skaricza Máté, Eszéki Imre, Tövisi Mátyás, Thúri Farkas Pál, Decsi Gáspár, Tolnai Fabricius Bálint stb.

2 Tolna mellett Decs község a Sárközben is jelentős szerepet játszott a magyar reformáció terjesztésében. Eddig ismert forrásaink szerint a Sárközben először itt bukkan fel, 1540-ben protestáns prédikátor bizonyos Gergely pap személyében. Decs oly annyira jelentős szerepet játszott a korai magyar reformáció időszakában, hogy az 1560-as években Szegedi Kiss István szuperintendens zsinatot tartott itt. A művelődéstörténet és egyáltalán a műveltség elterjedése, elterjesztése szempontjából kiemelkedő szerepe volt a reformációnak. A reformált vallást felvétele óta buzgón és kitartóan támogatták a sárközi jobbágyok annak ellenére, hogy a török kiverése utáni helyzet nem kedvezett nekik. A XVIII. század során a sárközi községek lakosságának igen sok megaláztatást, üldöztetést kellett elviselnie, amiért ragaszkodott ősei vallásához. Ez az állapot a XVIII-XIX. század fordulójára megváltozott, konszolidálódott a református egyház helyzete a sárközi falvakban.

3 A XIX. század második felében jelentős változások történtek a Sárköz életében. A jobbágyfelszabadítás, az ármentesítések lehetővé tették egy hihetetlen mértékű gazdasági fejlődés kibontakozását. A sárközi ártereket feltörték, bevetették, amely megadta a gazdasági alapját egy kiszínesedő népművészetnek. Az ármentesítés, amely több tízezer hold kitűnő termőföldet eredményezett, a sárköziek számára látszólag a gazdagodás útját jelentette, valójában érzékelték legfőbb értékeik veszélyeit. A korabeli Tolnamegyei Közlönyben szó szerint megírták, hogy "népünk az ármentesítést a Sárköz megölő bötűjének nevezi." Átlátták azt, hogy az ő hagyományos ártéri gazdálkodásuk megszűntével az ezt nem ismerők is könnyen lehetőséget kapnak majd, képletesen és szó szerint is kihúzzák a lábuk alól a talajt. Addig összetartó vallási-társadalmi közösségük bomladozik, az élelmes és szorgalmas 348