Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. környékbeli német gazdák hatalmas területeket vesznek meg.

4 Eleinte csak széna vásárlóként, fűbérben jószágot hajtóként ismeri meg őket a sárközi nép, később bérelni kezdik a legelőket, egy idő után feltörik szántónak, házat és tehénistállót, juhaklot építenek rájuk. Az 1818. évi sárpilisi földkönyv szerint a határban csak sárközi magyar birtokosok voltak. A jobbágyfelszabadítás idején azonban már feljegyeztek német, elsősorban várdombi tulajdonosokat is. Természetesen ezek a birtokszerzések még nem nagy mérvűek és nem nagy mennyiségűek. 1942-ben a pilisi szőlőhegy alatti szántókon alig van már pilisi tulajdonos, sőt 1864-ben hat dűlőben még egyáltalán nincs német birtokos, 1942-ben viszont már nincsen olyan pilisi határrész, ahol ne birtokolnának német gazdák kisebb nagyobb földterületet. Hasonló a helyzet a decsi határban is, annyi különbséggel, hogy itt elsősorban a bátaszéki, alsónánai, mórágyi és szálkai németek jelentek meg földvásárlóként.

5 Ez a gazdasági fellendülés természetesen a sárközi parasztság erkölcsi értékrendjére is nagymértékben kihatott. Az a protestáns etika, melyet a sárközi parasztok a kálvinizmus felvétele óta többé-kevésbé sajátjuknak ismertek el, megbomlott, módosult. Ugyanekkor a világ rácsodálkozik a Sárköz még ekkor is meglévő szabadságára és függetlenségére, amelynek belső rendje eddig jótékony félhomályban maradhatott. Amikor 1834-ben Garay János

6 leírja a szőlőőrzés, szőlőpásztorkodás szokását, még csak a romantikus párválasztás képe kápráztatja el az olvasót, amikor Baksay Sándor

7 leírja ennek ősmondáját és gyakorlatát, még patriarchális színfolt a szőlőpásztorkodás, de a század végére már üldözendő szabadosság. Az új erkölcs mindenhatóan terjeszkedik, nem tudja, és nem akarja megérteni a szabadság régi megnyilvánulásait. Ezek elsősorban a matriarchátus szemmel látható maradványai: a nők szabad párválasztása, családi, gazdasági hatalma, bizonyos téren vezető szerepe. Másodsorban az az életvitel, amelyben nem jellemző a haszonelvűség, hanem inkább a boldogabb, teljesebb élet igénye, a hedonizmus kerül túlsúlyba. A paraszti erkölcs egy sajátos szintézis eredménye: egyrészt olyan szabályok kialakítása, amelyeket a szigorú létfeltételek szabtak meg az évszázadok során, a munkamorál, a józanság, a mértéktartás stb. Másfelől azt is figyelembe kell venni, hogy a mértéktartásnak, a munka elvégzésének általában az egyszerű és kiegyensúlyozott életvitelnek valláserkölcsi indítékai is vannak. Max Weber

8 óta tucat számra jelentek meg a tanulmányok arról, hogy a középkor túlvilág felé forduló világképét a protestantizmus - azon belül is a kálvinizmus - hogyan alakította át "evilágivá". A vallás szerepe legerőteljesebben az erkölcs szférájában nyilvánul meg. Mivel a keresztény egyházak erkölcsi felfogásának alapja a tízparancsolat volt, így állásfoglalásuk abban is megegyezett, hogy mit tartanak bűnnek. 349