Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Szőke Anna: Az egyház visszaszorulása és az egyén vallási élete a Versec környéki magyarságnál a XXI. század elején

Népi vallásosság a Kárpót-medencében 6. Brucknerékhő, oszt őket 1941-ben evitték Az uraságnak nem számított, hogy hány család van egy szobába. 3-4 család is vót, együtt aludtunk., vót egy kö­zös konyha, ott főztünk. A zsidó után hazamentem, férjhez mentem. Az istál­lóban laktunk." Kaslik Éva, 1916-ban született Bókán. A ma már alig kikövetkeztethető népi kultúrát az integráló erők szintézisé­ben vizsgálhatjuk. Ezek az erők a kisközösségek életét különbözőképpen ala­kították. Úrnapját sátoros ünnepnek nevezik. Szívet melengető érzés látni, mily iz­galommal készülnek rá. Előre megbeszélik melyik ház előtt állítanak sátrat. Minden utca állít egyet (mindössze két utca van, keresztezik egymást). Az asz­tal fölé vesszőből sátrat fonnak. Virágokkal és a feszülettel díszítik. A férfiak kora hajnalban friss füvet kaszálnak, ezzel hintik be az utat, ahol majd a pap és a körmenet elhalad. A körmenet Űrnapkor és Feltámadáskor végig megy az utcákon. Kiviszik a fehér lobogókat, a lányok M ári a-lányoknak öltöznek. Kör­bejárják a falu négy pontját, közben a pap megszenteli az oltárokat, s utána mindenki visz haza a virágból. Otthon koszorút fonnak belőle, s felakasztják a ház falára: gangra, istállóba, bejárati kapu mögé. Viharkor meggyújtják, úgy, mint Nagyszereden, hogy a füstje elvigye a vihart. A körmenet résztvevői visszaérve a templomba, eléneklik a hálaadást és mennek haza. Húsvétkor Bókán, Nagyszereden, Udvarszálláson harangszó helyett kerepel­nek. Csak a búk járnak házról házra. Az utcasarkon gyülekeznek, s minden ma­gyar házhoz beszólnak: „Dicsértessék a Jézus Krisztus, délre kerepelünk, minden ember imádkozzon! Vagy: Estére kerepelünk, minden ember imádkozzon!" Szentmise előtt: „Minden ember készüljön a templomba! Harmadikat kerepe­lünk, minden ember menjen a templomba." Udvarszálláson nagypénteken reggel a fiúk lemennek a Karas partjára, s derékig megmosakszanak a folyó vizében, hogy megtisztuljanak. Versecen és Nagyszereden húsvétkor katonák őrzik Jézus sírját. Bárddal a kezükben, tűzoltóruhában végzik a ceremóniát. Nagyszered vallásos életét valamikor, 1970 előtt a lakosság nemzeti össze­tétele határozta meg: 1/3 szer (pravoszláv), 1/3 pám (református csehek) és 1/3 magyar (katolikus). A katolikus életforma mára már a magánszférába szo­rult. Havonta egy alkalommal tart szentmisét a verseci plébános, ilyenkor hu­szonöten-harmincan vannak jelen. A hónap többi vasárnapján istentiszteletet tartanak. A misevezetést Barna Klára vállalta. A padból felolvassa a szentlec­két és imádkoznak. A templomkertben az egyháztól elkobzott épületben az is­kola tornatermet rendezett be, így a sportpálya a templomtól 2 méterre van. A harangozónak fenntartott lakásban most a gondnok lakik, aki az iskola torna­termét és a templomot is takarítja. Vasárnap szentmisére harangoz, vagy ha halott van, s ezt a hozzátartozók kérik, ellenszolgáltatás fejében harangoz. 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom