Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gulyás Gáborné Kiss Bernadett. Deszakralizált ünnepek

Népi ra/fósossóg a Kárpát-medencében 6. Ahogy az előzőekben már említettem a keresztelők számának túlzott megnövekedéséről az utóbbi években, így itt is az egyházi esküvők elterjedéséről kell beszámolnom. A párokkal és a családjukkal való interjúk elemzése után számomra az derült ki, hogy nem igazi, vallásos meggyőződés hatására döntöttek a templomi szertartás mellett. Erről már Hernádi Miklós is beszámolt egyik írásában: "Ateisták is tarthatnak nagyszabású templomi esküvőt különféle meggondolásokból, és mélyen vallásos házasulandók is gondolkodhatnak úgy, hogy az egyházi szertartás az ő intim ügyük, amelyen nem látnak szívesen avatatlan bámészkodókat."

11 De vajon mik lehetnek ezek a meggondolások, amelyek a nem vallásos embereket arra késztetik, hogy olyan szertartáson vegyenek részt, amely nem egyeztethető össze az ő világnézetükkel? Két tanulmány szerint a vallási szertartással történő házasságkötést a fiatalok legfeljebb egynegyede okolja vallásossággal, egyharmada-fele egyszerűen a szokással, és további egyharmada a rokonok és a környezet elvárásával.

14 Én is hasonló okokat figyeltem meg (mint a keresztelő megtartásánál is). Három olyan fiatal párral beszéltem, akiknek már volt, illetve akiknek néhány hónap múlva lesz az egyházi esküvőjük, és egyházi szertartást is szeretnének. Egyikük sem jár templomba, és nem is mondják magukat vallásosnak. A legfőbb oknak azt tartják, hogy a nagyszülők szeretnék, ha az unokák házasságkötése az Isten által is szentesítve lenne. „Én nem akartam egyházi esküvőt. Nekünk azért lesz, mert a Zoli nagymamája, meg az anyukája szeretné. A mi családunk abszolút nem vallásos, egyikőnk sem volt megkeresztelve, tesóm is most keresztelkedett meg, meg én is. О azért, hogy a kisbabát majd meg lehessen keresztelni. Utóbb kiderült, hogy nem kellett volna megkeresztelkedni, anélkül is meg lehetett volna esküdni templomban." Már más ismerőseim is alávetették magukat a keresztelés szertartásának, és természetesnek tartották, hogy meghozták ezt az „áldozatot" a templomi esküvő érdekében. Nyilvánvaló, hogy ezek a rítusok a nem vallásos embereknél csak formálisak, kiüresedettek és elvesztették eredeti értelmüket, jelentőségüket. A keresztelés újabb funkciót vett fel: hozzájárul egy újabb — szintén üres — egyházi ünnep, a templomi esküvő megtartásához. „Az esküvő előtt három hétig háromszor kihirdetik az esküvő időpontját, és legalább egyszer el kell menni." A templombajárás ezeknek a fiataloknak tehát inkább kényszerből, mint a saját akaratukból történik. Persze itt igaziból templombajárásról sem beszélhetünk, mert csak ezt az esküvő előtti egy-két alkalmat említették meg az adatközlőim. Számomra úgy tűnik, hogy ez a szertartás és szimbólumrendszere nem is jelent számukra semmit: „A polgári esküvő az első, az egyházi az csak plusz." „A polgári előtte lesz, utána megyünk a templomba. Igaziból nekünk azt mondták, hogy ez nem is esküvő, csak a polgári esküvő tiszteletére rendezett ünnepség." „Csak az a baj, hogy ezeken az esküvőkön az Istenről, meg Jézusról, meg 313