Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gulyás Gáborné Kiss Bernadett. Deszakralizált ünnepek

Népi vo/tósossóg о Kórpóf-medencébe/i 6. ezekről beszélnek, nem az ifjú párról." A templom, mint az emberek számára tiszteletet parancsoló és elgondolkodásra késztető hely, mindenkinek jelent valamit: „Egy templom az csak ünnepi hely." „A templom, aki nem vallásos, annak is jelent valamit. A templomban mindenki elgondolkodik egy kicsit. Most teljesen mindegy, hogy esküvő miatt megy be vagy csak úgy." A másik megemlítendő fontos ok az egyházi szertartás szépsége, ünnepé­lyessége, szertartásossága: „A vőlegényem anyukája se nagyon vallásos, csak tetszik neki is, hogy olyan szép. О azt várja, hogy olyan legyen, mint a filmek­ben, hogy bent van már mindenki, felcsendül az orgona, és mi akkor vonulunk be." „Nekem biztos, hogy a polgári esküvő is baromi ünnepélyes lenne, de nem tudom, mért, az van a fejemben, hogy ez ünnepélyesebb. Ott lehet, hogy úgy érezném, hogy valaki látja ezt föntről." Az embereknek tehát hatalmas igényük van arra, hogy egy többször nem megismétlődő ünnepet méltó mó­don üljenek meg, és ezt az igényt a polgári esküvők nem mindig tudják kielé­gíteni, így az ember egy olyan szertartást is „rákényszerít" magára, aminek az eredeti jelentőségét nem érti, de számára mégis valami mást, valami fontosab­bat ad. „A polgári esküvőről vannak olyan rossz élményeim, hogy szedett-ve­dett. Gyorsan legyünk túl rajta, persze van az ellentéte is, ahol nagyon jól megcsinálják. Míg a templomi esküvőnél, ott evidens, hogy ott megadják a módját, ott egy órát ülsz végig." „Az anyakönyvvezető kattingatta a magnót, oda se figyeltek arra, hogy ezek az emberek úgy jöttek ide, hogy ez az életük­ben az első, és remélhetőleg az utolsó alkalom. így meg elvesztette az ünne­pélyes formáját." „A polgári esküvő már úgy működik, mint egy nagyüzem. Fél órád van, várd meg, hogy az előtted levő kijöjjön, az utánad levőt már en­gedd be. A templomban például ilyen nincs." Az interjúkból az is kiderült, hogy ha a polgári esküvőnek is „megadnák a módját", akkor ez is megfelelő szertartás lenne azoknak, akik nem a vallásos jelentősége miatt készülnek a templomban is megesküdni. „Nekem sokkal meghatóbb egy polgári esküvő, meg sokkal szebb, ha mondanak egy szép verset, meg amikor az anyakönyvvezető elmondja, hogy hogyan ismerkedtek meg, egy rövid törté­netet erről. Nekem szebb a polgári. Nem tudom, miért akarnak mostanában sokan egyházit." Tomka Miklós is hasonló következtetésekre jutott ezekkel az ünnepekkel kapcsolatban, mert ahogy írja: „A vallási szertartások az ünnepélyesség egy sajátos — romantikát, nosztalgiákat, miszticizmust összeötvöző — és igen vonzó formáját képviselik, amit a szocialista szertartások — modernebb, de sokszor felszínes és formális megoldásaikkal — a társadalom többségének vé­leménye szerint nem tudnak utolérni." 15 Fontos lenne a többi ünnepnél is vé­gignézni a mai állapot kialakulásáig vezető utat, mert úgy érzem, még sok ér­dekes információt, adatot és történetet lehetne megörökíteni. 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom