Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gulyás Gáborné Kiss Bernadett. Deszakralizált ünnepek

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Lehet, hogy ha van másvilág, majd bűnhődök, de én nem akartam őket megzavarni, mert úgy éreztem, hogy az nem jó nekik. Nem voltam én ateista soha életemben, de aztán már vallásos se voltam. Azt nem tudtam összeegyeztetni, hogy láttam, hogy ez a kettősség idegileg nem jó a gyerekeknek. Csabára elmentek templomba, de titok, nem szabad elmondani, nehogy a barátnő megtudja. Milyen érzés az egy gyereknek? Hát akkor én inkább nem teszem ki ennek. És ők ebbe nem nőttek bele. Már az a húsz év annyit változott. Persze, ha ugyanaz a világ marad, az más lett volna. Én még akkor nem azt mondom, hogy buzgó katolikus voltam, de vallásos voltam. És úgy éreztem, hogy az én lelkiismeretem ebből a szempontból legyen tiszta, hogy ezt megadtam." Nagyon érdekes és elgondolkodtató jelenség néhány éve Muronyban az, hogy a nem vallásos szülők is megkeresztelik a gyermeküket anélkül, hogy lenne valamilyen elképzelésük a keresztelő vallásos életben betöltött fontos szerepéről, illetve a vallásos szellemű nevelésről. A legmeglepőbb példa számomra az volt, amikor egy fiatalasszony örömmel mesélte, hogy megkeresztelik a kisfiát, és beszélt a csipkés keresztelőruháról, az ünnepi ebédről, valamint a vendégség előkészületeiről. Azután arra a kérdésre, hogy milyen vallásúra szeretnék megkeresztelni a babát azt válaszolta, hogy ezen még nem is gondolkoztak. Persze legtöbbször a még valamennyire vallásos nagyszülők kérésére keresztelik meg a gyerekeket, még akkor is, ha a szülőknek ez már nem jelent semmit. Sokan tehát csak az ünnepélyessége és a szertartásossága miatt tartják meg a keresztelőt. Az esküvő Az ember életében a másik legfontosabb életforduló a házasság, a családalapítás. Ez a felnőtté, és a közösség teljes jogú tagjává válásnak az utolsó állomása. Jelentősége ma már sok ember életében csökken, mivel a házasságot gyakran több éves együttélés előzi meg, és a válások száma is növekvő számot mutat. Az idősebb, 60-70 éves adatközlőim közül mindenkinek volt egyházi esküvője, még akkor is, ha nem voltak „annyira" vallásosak, mint az ő szüleik. A politikai-társadalmi helyzet a 30-40-es években ugyanis még nem akadályozta meg az évszázados családi hagyományok továbbadását. Egy nemzedékkel később a szüleimmel egykorúak körében már lényegesen megritkult a templomi szertartások száma. „És ők ebbe nem nőttek bele, mint ahogy én se tudtam volna elképzelni, hogy ne templomban esküdjek" — mondta a nagymamám. De amikor a gyerekek már nem nőnek bele ezekbe a hagyományokba, nem látnak maguk előtt hiteles példát, akkor nem is várható el tőlük a két nemzedékkel korábbi vallásos tradíciók ápolása. „Nekünk meg sem fordult a fejünkben az egyházi esküvő. Minket már nem így neveltek nagyanyádék. De nekem nem is hiányzott, meg nem is jelentett volna úgyse semmit." 312