Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gálné Kocsis Irma: Egyházi kórustalálkozók a Gyergyói-medencében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Kájoni János nevét. Ekkor szentelték fel a vándorzászlót, amelyet mindig annak a községnek adnak át, amelyik a találkozót megszervezi. 200

1 -ben pl. Alfalu kapta meg és ők őrzik egy esztendőn át, a következő találkozóig. A szárhegyi találkozó a településhez való kötődéssel nemcsak azért jelentősebb a többinél, mert az itt lévő ferences kolostorban őrzik a nagy névadó hamvait, hanem azért is, mert ekkor magyar államiságunk ezer éves, kereszténységünk kétezer éves múltja előtti tisztelet és hódolat jegyében zajlott le a találkozó. Azzal pedig, hogy a kórustalálkozónak zászlaja lett, egy második kötődést jelez: a népet, a hazát, a sírhantot, továbbá azt a komoly szándékot, elhatározást, hogy másokat tisztelve és megbecsülve, toleranciában akar élni az itteni magyarság, a hazát, a nemzetet szolgálva mindhalálig. Alátámasztja ezt az akaratot az a megnyilvánulás, hogy minden helység kötelező módon a maga népviseletében jelenik meg a találkozókon, ezzel is bizonyítva önazonosságát. Az önzetlen, komoly, példaadó hozzáállást igazolja a kórustalálkozók másfél évtizedes tevékenysége. Olyan zenemüveket mutattak be, mint Haydn: Fényes nap éjre vált; Kodály: Stabar Mater, О hol vagy magyarok..., Miatyánk; Claudio: Panus Angelicus; Mozart: Adj Uram ma új szívet; Beethoven: Isten dicsősége, Kit áldva áldnak; Schubert: Szent az Isten, Kapunk előtt a kútnál; Bach: Eljött a drága vendég, stb. Nagyon széles a palettájuk, változatokban bővelkedő, mert a világhírű külföldi zeneszerzők művei mellett a magyarokéi ugyancsak megszólalnak. Kodályon kívül Bárdos Lajos, Lukács Béla, Halmos László, stb. alkotásai, a sok szép, szívet-lelket gyönyörködtető zsoltár, hozsanna, Máriát dicsőítő ének között. A mozgalom jellemzője, hogy nem verseny, hanem szeretetteljes találkozó, amelynek fő célja a bemutatkozás, a tapasztalat csere, egymás segítése. Az egyes közösségek plébánosai, lelki vezetői a találkozók aktív szervezői, de a legnagyobb érdeklődéssel vesznek rajtuk részt a magasabb rangú egyházi vezetők is, akik a találkozók végén az összegzésben rendszeresen kiemelik a megvalósított szépet, így tudatosítva a kollektív értékeket a résztvevők számára. Alkalomadtán a szakmai értékelésre is sort kerítenek, ami a művészi színvonal emeléséhez járul hozzá. Ezt a mozgalmat a Kárpát-medence énekkarait egyesítő Seprődi János Kórusszövetség is a legnagyobb érdeklődéssel, támogatással, figyelemmel kíséri. Ennek adott hangot Sófalvi János jobbágyfalvi plébános, amikor a Szövetség elnökének, Nagy Ferencnek az üdvözletét jókívánságait tolmácsolta a 2001. évi alfalvi találkozón. Ezeken a rendezvényeken a meghívott művészek is mindig a legnagyobb örömmel és tisztelettel vesznek részt, mint ahogy az alfalvin tette Tóth Erzsébet énekművész, Hencz József zongoraművész, akiknek koncertjei még ünnepélyesebbé, felemelőbbé tették a találkozót. Az ének, a zene természetéből fakad, hogy az ember nyitottabb szívvel, lélekkel mondja el Istenhez, Jézushoz, Máriához a fohászt, a dicséretet, a kívánságot, a hálaadást. Az egyes helysé302