Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gálné Kocsis Irma: Egyházi kórustalálkozók a Gyergyói-medencében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. gekbcn a találkozókat a témával kapcsolatos helyi vonatkozásokkal igyekeznek még emlékezetesebbé tenni. A színpompás népviseleti felvonulás után pl. Ditróban felléptették Petres Lajos és Petres Csaba országos hírű gyermekkórusait. Alfaluban pedig Domokos Pál Péter néprajztudósnak a községhez való kötődéséről nyílt sokatmondó kiállítás. A kórusok szerepe a közösségek vallásos életvitelében A kórusok fenntartása nagyon fáradságos, igényes, odaadó, áldozatkész munkát igényel. Már a megszervezésük nagy körültekintéssel jár. Hisz emberi hangról van szó, fel kell kutatni az éneklésre alkalmas és énekelni akaró személyeket, akiknek létszáma általában 30-45 fő. A felkészülés folyamatos, hetente két alkalommal tartanak próbát. így az egyházi ünnepekre, jelentősebb alkalmakra kész repertoárral tudnak előállni. Szerepléskor a kórus éneke az egyházi liturgia szerves részét képezi. Az introitus, a zsoltárok, a communio éneklésével felrázzák a híveket a mindennapi élet teremtette tompultságból, fásultságból, hozzásegítve őket az Istennel való összhang megteremetéséhez. Amennyiben ez megvalósul, csodálatos lelki élményben lehet része a híveknek, hisz a legtöbb ember azért jár templomba, hogy megnyugvást, lelki sebeire gyógyírt találjon. Belső igénye hajtja, bár ez nem azt jelenti, hogy szent emberekről van szó. A keresztény ének, zene a tiszta lélek egyfajta ünnepe, egyfajta kulturális rendezvény, amelynek leghívebb tolmácsolói a kórusok, így a két évezredes múltból olyan dallamok vagy szent szövegek kerülnek felszínre, amelyeknek segítségével a Szentlélek tüze megérintheti a lelkeket. A legkisebb, legjelentéktelenebb dallamrész, szöveg is megteheti ezt, ha általa tudatossá válik a hitről való tanúságtétel. Napjaink szemléletében eluralkodott a fogyasztás, a fesztelen szórakozás igénye. Ugyanakkor minden ember szabad, boldog, független akar lenni, ami viszont csak erkölcsi, vallási, kulturális szinten, törvényes keretek között valósítható meg. Ezért nem megengedhető a rend felszámolása, az anarchia elszabadulása, ami azután az egyén és a közösségek pusztulásához vezet. Az élet erre már sok bizonyítékkal szolgál. A zene, a gyönyörű énekhangok azonban megpuhítják a kérges szíveket, készekké teszik azokat Isten üzenetének befogadására. Nem szabad elzárkózni előle. Nem elég csupán gyönyörködni a kórusok szereplésében, hanem mélyen el kell gondolkodni azon, hogy az egyes embernek Isten mit akar ezzel üzenni. A hit megélését az életben a cselekedetekkel kell igazolni. A kórusmozgalom azt is bizonyítja, hogy az egyház nem poros, bigott, unalmas képződmény, hanem az élet, a pezsgés, a megújhodás, az erő melegágya. Fennmaradás, a klasszikus kultúra, a magyar államiság és a közösségek megtartója. Ezért érdemli meg a támogatást. 303