Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Demeter Éva: Egyetemi hallgatók megtérés-történetei

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Látta az életvitelüket, amit jónak, szépnek tartott, hallotta a beszélgetéseiket. A bibliakörre nem hívták, de a nyári táborba igen, ahova elment. A tábori élményeiről a következőket mondja: "Hallottam Jézus Krisztusról, Isten fiáról, ami azért elég furcsa, hogy ilyen későn hallottam erről. (...) Ezt most úgy szeretném érteni, nem hogy fiileimmel nem hallottam, de egyszerűen nem hallottam ezt úgy elmondva, hogy ennek valami fontossága is van. És ami azt hiszem számomra a legfontosabb volt, hogy életben láttam embereket egészen másképp élni. " Attól kezdve járt a közösségi bibliakörre. A következő évben ismét elment táborba, sor került egy lelkésszel (V. F.) folytatott beszélgetésre. О azt mondta, hogy valamilyen megrázó vagy éppen pozitív élmény nélkül nem tud dönteni. A lelkész pedig azt válaszolta, hogy lehet jel nélkül is dönteni Krisztus mellett. Erre következett a megtérés: "azt éreztem, hogy nem érzek semmit, hogy a gondolatvilágomban nincs semmi változás, csak egyszerűen, hogy egy ilyen egzisztenciális helyzet lekerekedett, hogy nemcsak hogy az agyammal beláttam, de valahogy úgy az egész lényemmel beláttam azt, hogy ez tényleg így van, hogy nevetséges az, hogy én jeleket kívánok. (...) És tényleg csak ennyi történt, hogy életemben először imádkoztam. Leültem azért imádkozni azon az estén, hogy Jézus én nem tudom, hogy hogy lehet hozzád menni, de hogy én kérlek hogy légy irgalmas hozzám. " Nem tud változást felmutatni az életében, de nem akarja visszavonni, amit ott elmondott, és az a meggyőződése, hogy nincs más út. L. É. Kolozsvárra került az egyetemre és a célja a tanulás volt, a tudást egy biztos pontnak tartotta az életében. De rádöbbent arra, hogy bármennyit tanul, még mindig nagyon sok minden van, amit meg kell tanulnia és a tanulás ellenére gyökértelennek érezte magát. Ennek a válságnak a következtében kilátástalannak, céltalannak tűnt az élete, rákérdezett az élet értelmére is. A bentlakásban megtért lakótársai voltak, akiknek az élete azt mutatta, hogy lehet boldogan élni. A lakótársai nem beszéltek neki Istenről, de bátorították a tanulásban, boldogok, vidámak, határozottak, nyugodtak voltak, miközben L. É. megkeseredett. A lakótársai vitték el egy keresztyén családhoz, ahová aztán gyakran járt a gyerekekkel játszani. Látta, hogy abban a családban Igét olvasnak, énekelnek, imádkoznak. Elkezdett bibliakörre is járni, de sokáig nem tudta elfogadni, hogy az a közösség nem tökéletes. Harmadéven választania kellett aközött, hogy megismétli a tanévet vagy folytatja tovább az egyetemet. Nagyon kimerült volt: "Úgy éreztem, hogy most megbolondulok s ezt nem lehet így. (...) Akkor történt fordulat az életemben, amikor azt mondtam, hogy én most ismételek, hogy akkor is úgy éreztem, hogy az volt az első helyzet, amit Istenre bíztam az életemben. " A másik példa amit felhoz az Isten közbelépésének bizonyítására a szakdolgozat megírása, amit szintén az idő sürgetése miatt nagyon kimerült idegállapotban készített és az utolsó szövegrészeket az 270