Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. linpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel. Május 16-án körmenettel jönnek ide a helybeliek. A menet felállása hasonló, mint űrnapkor. „Mikor Róbert atya itt vót, az vitte ki az Oltári szentséget is, de valamikor csak kereszttel szoktak kimennyi" — mondták adatközlőim. Ez a példa is mutatja, a papnak ma milyen szerepe van a hagyományok formálásában, továbbélesztésében. A kesziek védőszentjük szobránál Szent János „nyolcada" alatt is végeznek ájtatosságot. A májusi litániák után pap nélkül vonulnak minden este a szoborhoz, ahol énekelnek, s elmondják a Szent János litániáját. Amikor „prosecióval" mentek, a pap mondta a litániát és a könyörgést, majd szentségi áldást adott. A jelenlegi plébános ezt azonban „mán nem tartja aktuálisnak". Az apátújfalusiak 1924-től (ekkor épült fel templomuk) Jézus Szíve napján (VI. 10.), védőszentjük ünnepén tartanak nagy körmeneteket. A templomkertben gallyakból felállítanak egy szép „gulipkát", s a „proseció" a pappal együtt kivonul a faluba. Elöl megy a tűzoltóparancsnok a zenekarral, oldalt a trombitás. Utánuk három rúdon a nagy Jézus Szíve-zászlót viszik. (Régebben ez az első legények feladata volt.) Ez után mennek a virágszirmot hintő lányok, majd a pap, aki a „supellát" alatt az Oltáriszentséget viszi. Ahol megáll, a négy égtáj felé fordul, s áldást oszt. Régebben a trombitás ilyenkor megfújta hangszerét. Valamikor ilyen alkalomra még a távolabbi falvakból is érkeztek búcsúsok. Számos kultusznak, körmenetnek valamilyen természeti csapás, katasztrófa áll a hátterében. Pereszlényben 1864-ben a háziállatok és a barmok mind elpusztultak a kolerában. A falu lakossága akkor felajánlotta, hogy ezt a napot megünnepli, hogy Isten ilyen csapást többet ne adjon rájuk. Ennek emlékére két testvér, Csomó Ferenc és Csomó István egy Szent Vendel-szobrot készíttetett. Ettől kezdve a lakosság október 20-án minden évben ünnepelt: senki se fogta be lovát, tehenét munkába, hanem körmenettel mentek a szoborhoz. Az Ipoly menti települést több ízben pusztította tűzvész is. 1912-ben ezért egy Szent Flórián szobrot állítottak, ahová május 4-én a község lakossága minden évben körmenettel vonult. Miközben a litániát mondták, a tűzoltók egyenruhába öltözve, zászlóval álltak a szobor körül. Ilyenkor a határban senki sem dolgozott. A szokást a második világháború utáni időkig gyakorolták.

20 Szent Orbánt szintén tiszteletben részesítették az Ipoly menti szőlős falvak. A szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle, ezért tiszteletére kőszobrokat emeltek, szőlőhegyi kápolnákat építettek. Ilyen kápolnát találunk Kelenye egyik szőlőhegyén is, ahová a nép azelőtt körmenettel járt. A világháború után a kápolnát rendbe tették, s még hosszú időn át kivonultak „prosocióval" a szent helyhez. A körmenetek később elmaradtak, s a kápolna is tönkrement. 1994-ben egy család felújíttatta, s ma ismét tartanak itt ájtatosságot. 251