Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Paláston egy képoszlopban állították fel a szent szobrát, eredetileg a Drázga-oldalban. Ám egy idős ember megharagudott rá, mert lefagyott a szőlő. Mivel a szobrot is ledöntötte, átvitték azt a mai helyére, a Hrussó-völgybe, a pincék közelébe. A világháború előtt még ide is kijöttek a hívek körmenettel. Márk napján (IV. 25.) az egyház liturgiájának megfelelően búzát szentelnek. A búzát az Ipoly mentén az 1960-as évekig még eredeti helyén, a határban szentelték, ahová körmenet kíséretében ment a pap. „Buzaszenteléskor proceszió ment ki a határba" — emlékeztek Kistúron. A pap kezében lévő feszületet a lányok búzával díszítették fel; búzakalászból koszorút „csinátak", arra „aranyfüstöt" tettek.

21 Pereszlényben a Márk-napi körmenetkor a pap a határban megfordult, s a négy világtáj felé hintette a szenteltvizet. A hívek arról a helyről, ahol lelkipásztoruk állt, egy maroknyi földet vittek haza, és elhintették azt a méhes előtt, hogy a raj ne menjen el.

22 Paláston a körmenet valamikor az „Egyház alá", a templomhoz közeli földekre járt. A pap „csak a szentelőt és a füstölőt vitte, mind a négy irányba megszentőte a földet. A harangozó eggy kasba szedett búzát, azt is megszentőte a pap, majd elénekelték a Tedeumot". A búzaszálakból mindenki vitt haza. Az imakönyvbe tették, s mikor „villámlás vót, abból azt bedobták a tűzbe". Újabban már nem mennek a határba, szentmise előtt a pap a templomkereszt előtt megszenteli a búzát, s mikor a hívek mennek haza, akkor vesznek belőle. Kelenyén a szenteltbúza szálait szembetegségek gyógyítására is alkalmasnak találták. Kistúron „olyan is vót, aki a kislibáknak adott belőle". Ám, mint egyik adatközlőmtől tudom, a szentelt búza babonás célra való felhasználását a pap már a világháború előtt tiltotta: „kijelentette, hogy áztat semmiféle babonaságra nem lehet felhasználni". Kelenyén a szentelt búzát még más célra is felhasználták, például egy zsebkendőbe kötötték, s vásárra menet ezzel „kenegették az állatokat, hogy könynyebben elkeljenek". A palócföldi búzaszentelési körmenetekről az Ethnographia is közöl leírást. Innen tudjuk, hogy a menet a Mindenszentek litániát mondta, s szertartás közben a lányok a magukkal hozott friss búzakalászokkal megkoszorúzták a templomi zászlókat, a búcsús feszületet és az Új Jézus szobrát. A szentelt búzaszálakot otthon belevágták a kislibák eledelébe.

21 Mint láthattuk, az érintett körmenetek egy része mára megszűnt, forgatókönyvük leegyszerűsödött, hiedelemkörük elhalványult. Ennek több oka is van: ilyen a pártideológiai terror, a társadalmi szerkezetváltás, az állattartás háttérbe szorulása, a földművelés struktúraváltozásai, a falusi közösségek felbomlása, a lelkipásztorok hozzáállása stb. Ám azt is megfigyelhettük, hogy 252