Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. fel a lányok kis kosarait. A virágot bármilyen kis kosárból hinthették, de akadt olyan lány is, akinek külön erre a célra vásárolt rózsahintő kosara volt. Hegedűs Lászlóné szülei ezt például Szentkútról hozták. A menet legvégén az „öregasszonyok" haladtak. Itt szintén volt egy előimádkozó és énekes asszony. Hosszú időn át Pásztor Jánosné Péter Erzsébet szent életű özvegyasszony töltötte be ezt a szerepet. A kántor egyébként a pap mellett énekelt. Itt jegyezzük még meg, hogy űrnapra a férfiak is fehérbe, fehér gatyába és fehér ingbe öltöztek. A körmenet tartozéka volt még a két zöld lobogó, melyeket szintén Racskó Jánosné készített, s a körmeneti kereszt után vitték azokat a férfiak. A supellát után fehér lobogót, az asszonyok közt pirosat vittek. Ma a menet élén a tűzoltózászlót viszik, s a baldachint is tűzoltók tartják a pap fölé. A sátrakat itt „gunyhócskáknak", „kunyhócskáknak" nevezik. Valamikor a távolabbi falurészeken is állítottak sátrat, később a szakrális tér a templom környékére redukálódott, akárcsak napjainkban. A sátrakat az egyes falurészek, illetve utcák lakói közösen készítik. Ez a szokás akkor is megmaradt, amikor csak a templomkertben állíthattak gunyhócskát. 1991-ben az első „kunyhócskát" a falu északi pontján, a korponai út mentén, a tűzoltószertár előtt állították fel, kelet felé tájolva. „Ez a fölsőkieké vót, tíz-tizenkét család csináta, utcabeliek." A gallyakat már szombat délután hozták traktorral az erdőről. A traktoristával előre megbeszélték a „dógokot", Saliga István harangozó „irányította az egészet". Amikor a férfiak megcsinálták a sátrat, az asszonyok feldíszítették azt mezei és kerti virágokkal. Ennél a sátornál a fehér szín dominált, a virágok is zömmel ilyenek voltak. A kis oltáron gyertyák közt helyezték el a Jézus Szíve-szobrot. A díszítésben különösen nagy szerepe volt „Zahorec Veronnak és Gágyor Marinak", a két buzgó keresztény asszonynak. A falu közepén, a többi sátortól keletre, nyugat felé tájolva állt a második „kunyhócska", melyet a község szlovák nemzetiségű lakosai közösen készítettek. „Jaj, a szlovákoké kimondottan szép vót!" — mondta egyik adatközlőm. Ők a Jézus Szíve- és a Mária Szíve-szobrot tették az oltárra, abba a faragott keretbe, melyet még Fritz Mátyás pásztor készített az első köztársaság idején. Valamikor mind a négy gunyhócskában ilyen keretbe tették a szobrot, hisz ennyit készített a mester. Ám Mahulányi plébános, „aki itt vót, az azt mondta, hogy az oda mán nem köll. De a szlovákok megtartották." Az oltárra is azt a terítőt hozták a templomból, melyet egykor ők készítettek. Kunyhójukat vegyes színű virágokkal díszítették. Érdemes megjegyezni, hogy a templomtól a tűzoltószertárig a körmenet nyelve magyar; innentől azonban a kántor szlovákul énekel. Ezt a sátrat elhagyva ismét magyarul végzik az ájtatosságot. A harmadik „kunyhót" az utcaiak állítják az új iskola kapujával szemben. 245