Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Kékkel díszítenek, s a Lourdes-i Mária-szobrot teszik az oltárra. A falu déli pontján felállított sátor észak felé néz. A díszítésben „Hocsák Julkáé és Facskó Ilonáé" a főszerep. Az öreg iskola alatt állt a negyedik „kunyhó", dél felé fordítva. Ez a „kövecsieké" és az „alsókiaké" volt. A munkálatokat főleg „Zemanik Margitka, Kocsmáros Julka, Hegedűsek, Flokkék és Matyóék végezték, de részt vett bennük a „Patról" Pásztor Ica és a Pintér család is. A sátrat fehérbe és rózsaszínbe öltöztették, rózsaszínű volt az oltárterítő is, az oltárra pedig Mária szobra került a Kis Jézussal, de ezt olykor a Jézus Szíve-szobor is helyettesíthette, sőt előfordult, hogy valamilyen szentkép került az oltárra. Adatközlőim elmondták, hogy „a gunyhócskákban még búzakalásznak és szőlőágnak köllött lennyi, mer ezek a kenyeret meg a bort jelképezik." Ezeket az Oltáriszentség közelében helyezték el. Amikor az Oltáriszentséget a pap felemelte, régebben Svarc János tűzoltó „trombitát szép dallamot". Játéka addig tartott, amíg a plébános a monstranciát a négy égtáj felé fordította. A körmenetben Paláston tehát a tűzoltók kaptak kiemelt szerepet: ők irányították a forgalmat, vitték a baldachint, saját zászlójukat, játszották az aláfestő zenét. Ugyancsak fontos szerepük volt a társulatos asszonyoknak, főleg a díszítésben, az előimádkozásban és az éneklésben. Ujabban képviselteti magát a faluban működő cserkészcsapat is. Köztudomású, hogy a néphit a sátrak gallyait, virágait, füveit varázserővel ruházta fel, s az emberek szívesen vittek belőlük haza körmenet után néhány szálat, sőt nagyobb mennyiséget is. Paláston hallottam, hogy a sátorból hétféle füvet kellett vinni, ennek keveréke volt betegség esetén a leghatásosabb. Ugyanitt „a tisztesfüvet az öregasszonyok összeszedték ilyen csomócskába, osztán belegyugták a kunyhócskába. Aztán hazavitték, mer meg vót szentőve. Hómi füstölésre hasznáták, állatokot füstőték vele, ha betegek vótak, de az ember torkára is jó vót." A gallyakat feltették a padlásra, megszárították, s azzal is füstöltek. De megvédett a villámlás ellen is. Ilyenkor is füstöltek velük, hogy oszlassa szét a felhőket. A liliom szirmát megszárították, s a beteg sebre tették. Hasonló adataink a szomszédos községekből is vannak. Ipolyfödémesen a beteg gyermek fürdővizébe tettek úrnapi virágot, ezzel füstölték a fejfájós gyereket, de „sátorfüvet" kapott a nehezen ellő tehén is. Kelenyén az úrnapi sátorból hozott kakukkfűből teát főztek köhögés ellen. Ilyen fűvel mosták ki a tejesköcsögöt is, főleg akkor, ha „kevés vót a tej föle". A tisztesfüvet a csecsemő fürdővizébe tették. A távolabbi Ipoly varbón igézetkor fürdették tisztesfű vizében a gyermeket.

9 A szakirodalom a Szentostya babonás célra történő felhasználásáról is említést tesz. 246