Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Népi vol/ósosság a Kárpát-medencében 6. dául a kasza vagy a sarló kézbevételét, mert ez kővé válást is eredményezhetett.' Számos tiltás előkerült a magyar nyelvterület távolabbi tájairól is. Többek közt a dévai csángók kapcsán említik, hogy ott űrnapján egy szántó embernek vették el a „szépasszonyok" az erejét a tilalom megszegése miatt.

4 Űrnapja egykor sokkal tartalmasabb és látványosabb volt, mint napjainkban. A XV. században például ilyenkor egész nagy misztériumsorozatra került sor, az egyházi dráma olykor jelenetekkel megtűzdelt látványosságba csapott át, kibontakoztatva például az emberiség keresztény felfogás szerinti világdrámáját is.

5 Müncheni úrnapi körmenetre vonatkozó adatokból tudjuk, hogy az egész városra kiterjedő Oltáriszentség előtti hódolat és processzió egyben nagy látványossággá lett, mert a „körmenetben a különböző rendű és rangú társaságok, de főként a céhek életképekben mutatták be az 0- és Új-szövetség fontosabb momentumait."

6 A középkori díszes körmenetekről Bálint Sándor is közöl részletes összefoglalót

7

, a mesterek idevonatkozó vallásos kötelezettségeiről pedig Richter M. István értekezett.

8 Amennyiben az általam alaposabban vizsgált Palást községben céhek nem voltak, hasonló szokások ki sem alakulhattak, ám a szokások töredékei bizonyos esetekben mégis felfedezhetők. Mint majd látni fogjuk, az egyes körmeneteknél az egyletek, a tűzoltók kaptak nagyobb szerepet. A körmenet Paláston is kapcsolódott az úrnapi szentmise liturgiájához. Ez ma is így van. A monstranciával érkező papot a templom ajtajában várták a baldachint vivő legények. A baldachint itt supellátnak nevezik ma is. Azelőtt minden évben más-más négy legény vitte, akik nem lehettek léha életűek. A baldachin selyemanyagának hímzését egy helybeli „szentes asszony", Racskó Jánosné Teknős Mária (1922—1990) készítette még Bartal Rafael atya idejében (1987—1948). „Báránkát meg Oltáriszentséget varrt rá." A templom háború utáni felújításáig a supellátnak a főoltár közelében volt a helye. A processzió élén a körmeneti keresztet vitte egy fiúgyermek. (Ennek a helye máskor a templomatya padja fölött volt.) A kereszt után mentek a férfiak, azaz az „emberek". Itt is volt egy előimádkozó énekes ember. A legutóbbi időkig ezt a szerepet Cúth István töltötte be. A férfiak után, a supellát előtt haladt a négy virágot szóró kislány. Egymást váltva, kettesével szórták a virágszirmokat. A katolikus iskola tanítónője irányította őket. A supellát mellett vitték a négy lámpást, ugyancsak a legények. Őket s a papot követték két sorban a fiatalasszonyok, közrefogva az iskolásokat és a tartalék szórólányokat, akik valamennyien fehér ruhában voltak. A virágszirmokat édesanyjukkal szedték a mezőn már szombat délután. Főleg margarétát, szarkalábat, tisztesfüvet és kakukkfüvet gyűjtöttek, de tettek a mezei virágok közé rózsaszirmot, pünkösdirózsát, liliomot is. Az összegyűjtött virágot a templomban helyezték el nagy „kasokban". A három-négy nagy kast a fiúk vitték, s ebből töltötték többször 244