Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: XX. századi gyógyítók néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Ma is élő adatközlőim egyike, a napjainkig praktizáló gyógyító-asszony, Kiss Istvánné Saliga Mária. A szlovák-magyar nyelvhatáron települt, Hont megyei Palást községben lakik. 1921-ben született ugyanitt római katolikus parasztcsaládban. О elsősorban a szájfertőzés gyógyításának specialistája, tudományát édesanyjától tanulta. A betegségről és a gyógyítás módjáról többek közt az alábbiakat mondta: „ Ollyan hólyagok vótak a nyelveken meg a szájjakon, oszt áztat gyógyítottam evvel a sa Hóval. Gyerekeket, fölnőtteket is. Tegnap is vótak itt, jédémesiek. Huszonötögyikén lesz a lagzijok, a nagy jány aszonta, hogy javót neki a szájjá. Ezeket a sallókot még szeginy édesanyám hattá rám. Mikor eljön a beteg, beteszem őköt a tűzbe. Megvárom, még tyüzes lesz, pirosnak köll lennyi. Mind a háromnak. Akkor oszt mondom: -Az Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istenn nevében, Ammen. Te nevedben teszem édes Jézuskám, hogy a beteg gyógyuljon *meg. Hamporka, hamporka, hamporka! Ahonnan jöttél, erdőbe mennyéi! Ne az én segíccsígemmel, a Jóisten Gyógyíccsa meg a beteget minnél hamarabb. Cukorból, tejből, vízből lettél. A Boldogságos Szűz Mária segíccse meg, Gyógyíccsa meg ezt a beteget meg a Szentlélek minnél hamarább. Ammen, ammen, ammen. " Ezt a ráolvasást a gyógyító mindhárom megtüzesített sarlóval elmondja külön-külön. A sarlókat a beteg szája elé tartja, s közben keresztet vet magára. Már az adatközlő nagyanyja is így gyógyított, még a sarlókat is ő hagyta utódaira. A tüzes sarló a rossz szellem elűzésére, a betegségdémon elriasztására szolgál. Érdemes odafigyelni a mágikus cselekedetet végző ráolvasó szövegére is. A gyógyító ezzel a betegséget az erdőbe, a fához küldi. A szövegbe már bekerültek a katolikus vallás elemei is, például a keresztvetés, Isten segítségül hívása, a Szűzanya és a Szentlélek emlegetése stb. A népi vallásosság tehát itt is jól megtűri a szent és profán dolgokat. Gyógyító-asszonyunk egyébként maga is hívő és templomjáró ember. Gyógyításáért semmit el nem fogad, pedig, mint mondta: „Kínajják a pízt is, de a szívemre teszem a kezem, hogy én el nem fogadok semmit. Áldozni járok, ha csak lehet, mindig. " Vallásossággal is átitatott tudományát szívesen átadná már másoknak, de eddig még nem akadt, aki „átpártolná". Kiss Istvánné a szemmelverést is gyógyította. Mert bizony Paláston is 236