Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. kelni, kiállt a padból, mert éneklés közben el is mozdult, annyira azonosult azzal, ami az énekben volt, olyan elragadtatottan adta elő. Ez a misztika legelső foka." (8) Búcsújárás - búcsúvezetés L. elemi iskolás korától a váci hétkápolnai búcsúban vett részt, a berkenyeiek szokása szerint. Kispap korában szemináriumi szervezés keretében jutott el először Mátraverebély-Szcntkútra. Vonattal mentek Nagybátonyig, majd onnan busszal, de a „túlzók" számára lehetőség volt Mátraverebélyen leszállni, és a néhány kilométeres utat a hegyen át gyalog megtenni. L. a „túlzók"hoz csatlakozott. Az 1980-as évek elejétől vezet búcsúkat, melyek során a mai Magyarország majdnem mind a száz kegyhelyére eljutottak. Jártak a (Csch)Szlovákiához csatolt Máriavölgyben (Marianka, v. Pozsony m.), Nagyszombatban (Trnava, v. Pozsony m.), a Selmecbányái kálvárián (Banská Stiavnica, v. Hont m.) és Kékkőn (Modry Kamen, v. Nógrád m.), illetve a lengyelországi pálos kegyhelyen, Czcstochowában. Néhány szalézi rendi szervezést kivéve, e zarándoklatokat Nógrádmarcalból a városba települt D. I. imacsoport és rózsafüzértársulati vezetővel szervezi, munkamegosztásban. „Én csak olyan rektor spirituális vagyok [lelki vezető], én találom ki, hogy hova menjünk, én ismertetem a kegyhelytörténetet. Legtöbbször remete, szerzetes és papi hivatásokért megyünk, ezért ajánljuk föl az utat." D. I-vel így kiegészítik egymást: „Én szerválom a népet, meg szervezem a buszt. О szokott telefonálni a kegy hely re, megtudni amit kell. Be szoktam menni hozzá [a munkahelyére], hogy telefonáljon a buszért. Ő bemondja, hogy hova megyünk, és bemondja a történetét, ahova megyünk. Amikor két buszval megyünk, L. átmegy visszafelé, hogy ott is elmondhassa."

17 A gyalogos zarándoklat lényegében megszűnt, a nyári hónapokra kiterjedő buszos szervezés iránt viszont megfelelő az érdeklődés. L. lényeges különbségeket tart számon a kétféle búcsújárás között: • Motorizált zarándoklattal előző nap már nem szükséges útrakelni, az ünnep reggelén történő indulással is odaérnek a misére. Elmarad a fáradságos utazás, az éjszakába nyúló ájtatosság és a virrasztás. • A vezeklés jelleg teljesen eltűnt. A böjt, az alamizsna és nagyrészt a búcsúnyerés, mint a halál utáni, ideig tartó büntetések elengedése, háttérbe szorult. „Ezeket a papság sem hangsúlyozza, pedig jobban ki kellene domborítani." • A délutáni litániát csak a buzgóbbak várják meg. • Kegyhelyre érkezve a beköszönés gyakran elmarad. A lecsökkent létszámú, illetve sokfelé egyetlen pap általában már nem tudja fogadni a zarándokcsoportokat. Ennek igénye sem általános már. 782