Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. tükröződik az egyházi hierarchia.] A pap egy nagy felkiáltójel a világban. Reverendája, előírás szerinti ruházata elválasztja a világtól. Az első századok óta zsinati előírás, hogy a pápának, főpapoknak kísérete legyen. A búcsún meg a püspök viszi a szatyrokat, ajándékokat, hát hol a titkár, hol az asszisztencia? Utána mennek zabatúrára, és kiküldenek egy kispapot litániára és a hívek búcsúztatására a nagybúcsún! (...) Nincs papi hivatás -— nem csoda, hisz nem is kérik. A litánián is ott kéne lenni, és kérni mindenhol [ a Jóistentől]. Ez nem a Jóisten, nem a Szűzanya szerint van." (4, 5, 6, 9) A család, a szülők tekintélyének teljes tisztelete kifejeződik L. otthonának berendezésében. Gondosan őrzi a Miksiből származó tárgyi örökséget, köztük bútorokat, lakástextileket és viseleteket. Emellett az elődök népi vallásos lelkiségének és műveltségének lehető megmentéséért, továbbéltetéséért az évtizedek során összegyűjtötte a búcsújáró helyeken megismert előénekesektől származó régi búcsús kiadványokat, ponyvafüzeteket és imakönyveket, kegyszereket sőt vallásos tudásuk megörökítéséért készített velük magnetofon felvételeket is. (9. kép) (7) L. számára palóc mivolta identitás meghatározó fontos érték, amely számára sajátos vallásos meghatározottságot jelent: „Mikor a [papi] szemináriumba beléptem, és csak annyit mondtam, hogy T. L., mondták, hogy már megint van egy palócunk. (...) Dr. Borovi József tanárunk hangoztatta, hogy nem kell szégyellnünk a palócságunkat, mert mi a magyarok bejövetelekor már itt voltunk. Nagyon nehezen tértek meg a palócok, de amikor már megtértek, akkor nem térültek el sem a tatárok, sem a törökök, de még a kommunizmus sem térítette el az igaziakat a római katolikus hittől. Az egyik szentkúti könyvben olvastam, hogy a reformáció idején sem boldogultak az új hit terjesztői, elmaradottságában a váltásra butáknak tartva a palócságot.

16 Damaszkuszi Szent János mondotta: Ahol a püspök, ott az egyház. A palócok is eszerint örökítették át a hitet, nem térültek el se más vallás, se a hitetlenség, de még egyes egyháziak téves tanai felé sem. Azért szokták mondani, hogy a palóc makacs és fifikás. (...) De nem elég, hogy a palóc katolikus, hanem, hogy nagy Mária-tisztelő. A Szentkúti Csodálatos Szűzanya oltalma alatt. (...) Addig a palóc olyan másodrendűnek számított, akkor [a szemináriumban] döbbentem rá, hogy milyen érték az, hogy palóc vagyok, és örültem neki. (...) A Máriával össze vagy kapcsolódva, mint bilinccsel, mint a házastársak is örökre. Az igaz palóc elszakíthatatlan a Máriától. A Máriával nagyon egybe kell lennünk, a rózsafüzér nagyon fontos. [Ezért a hívek számára a rózsafüzér-lánc javítását is elvállalja, és külön kis műhelyben végzi azt.] Búcsújáró helyen mások annyira szépen nem tudnak énekelni, és annyi anyaguk nincs, mint a palócoknak, [ima- és énekeskönyvek, ponyvák valamint a folklór.] (...) Éneklés közben belerendül a lelkük, annyira átélik. Katona Mari néni, amikor [Miksiben] el kezdett éne181