Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vo/lósossóg a Kárpát-medencében 6. E jellemzők tárulnak föl az alábbi megnyilatkozásokból: L. а betegségről, egészségről azt tartja, hogy legjobban a Jóisten gyógyít, és az ő hatalma által a Boldogságos Szűz Mária. A Jóisten az orvosoknak is hatalmat adott a gyógyításra, mindenkinek adott hatalmat valamire. „Nagy butaság lenne vakon bízni, értelmet, okosságot adott a Teremtő." (1, 8)

s L. kiváló memóriája és a tudatvilágába történt szerves beépülés révén, meglepő pontossággal képes fölidézni a családban és az iskolában hallottakat. A nagyanyjától tanult archaikus népi imádságokat viszont csak töredékesen és összekeveredett állapotban tudta elmondani. A több alkalommal kért újabb elmondástól pedig már elzárkózott. E feledékenység és pontatlanság azért következhetett be, mert L. kisgyermek korától elsajátított vallási, egyházi ismereteivel ezek az imádságok ellentmondásba kerültek, főként a záradékok tekintetében. L. teljes mértékben azonosult az egyház bűnbocsánatra vonatkozó tanításával, ezért ezeket az imádságokat, melyek rendszeres elmondásuk esetén bűnbocsánatot, sőt üdvözülést ígérnek, komolytalanoknak tartja. Ezért imádkozási gyakorlatában sem kaptak helyet. „Sose hittem ezeket, pedig nagymamám mondta [rendszeresen végezte]." Ex lex helyzetre, pap nélküli körülményekre, mint baleset, török uralom stb. tekintettel — az egyházi tanítással összhangban — azonban lehetségesnek tartja ezek bűnbánatkeltő, pozitív szerepét. (1,7) Amikor L. középiskolába készült Vácra, plébánosa, Varga Remigiusz József- L. tolmácsolása szerint - azt mondta: ,,L(...)! Mikor bemész a kapun [a volt szeminárium épületében kialakított gimnáziumba], úgy gondold, hogy még a falak is kegyelmet sugároznak, mert át vannak itatva a kispapok [korábbi] imáival. A berkenyéi kommunista pártvezetés nem akart engedni gimnáziumba, mert, hogy klerikális vagyok. De az ottani általános iskolaigazgató, Králik Aladár azt mondta, hogy kellenek kiművelt emberfők, és a klerikalizmust majd kinevelik belőlem. A falakból is sugárzó kegyelem azonban nem engedte. Akárhányszor beléptem, a lelkemben megszólalt az a hang, amely a plébános mondását idézte. (...) Olyan sugallat volt."

9 (2, 3, 7) „Annyira lelkembe ivódott a római katolikus vallás, annyira belenőttem, hogy nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki más vallás követője. A katolikus vallást Isten alapította, a többit emberek. [Az ökumenéről:] (...) Aki elvándorolt, elcsámborgott például egy családból, annak kell hazajönni az atyai házba, az a természetes. Akik a Római Katolikus Anyaszentegyházból eltávoztak, azok jöjjenek vissza. (...) [Az évente szokásos] ökumenikus imahéten eljárok és imádkozok az egységért, ami a protestánsok visszatérése a Római Katolikus Anyaszentegyházba." (2) A II. Vatikáni Zsinat után gyakorlatba került ökumenikus Hiszekegy imád174