Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szatmári Judit: Református egyházkerületi protokollumok a Dunamelléken – az 1700-as évek kevésbé ismert forrásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében ó. deletektől, egyházfegyelmi peres ügyektől stb. elkezdve felsorolhatatlanul sokféle iratot tartottak az egyházkerület főjegyzői feljegyzésre fontosnak és méltónak. E sokszínűség ellenére a következőkben megpróbálom a protokollumokat összességükben bemutatni, jellemezni, s közben ráirányítani a figyelmet arra, hogy milyen témákban használhatják jól a kutatók ezt a forrástípust. Az egyházkerület első fennmaradt kötete a Protocollum Simandinum az 1626-1713 közötti időszakból tartalmazza az egyes egyházi gyűlések, ahogy nevezték zsinatok aktáit, néhány fontosabb irat másolatát stb.

6 A kötetet Simándi B. Mihály szuperintendens, ráckevi prédikátor kezdte el vezetni 1626-ban: "Övé a dicsőség, mert ő csináltatott legelőször egyházkerületi jegyzőkönyvet, amelyben az őtet választó prédikátorok neveit, nem különben mint aztán öt egymást követő esztendőbeli zsinatokban jelenvoltakat is feljegyzetté, anélkül, hogy a zsinatok végzéseiről csak egy szóval is emlékeznék. Ez az üres hüvely is, csakugyan köszönet, mert hasznos."

7 Mint a szuperintendenciának egyetlen dokumentuma a hódoltság korából/ különösen fontos és értékes a Simandinum, ám a kutatásokhoz csak nagyon szórványos adatokat nyújt. Az egyházkerület történetét kutató Tormássy János főjegyző ( 17441814) találóan jellemezte így a protokollumot 1797 táján: a könyvben, "mint Bachus hordójában, bab, borsó, hagyma és más apróság vagyon, hanem, kivévén 4-5 gyűlésen jelen volt prédikátorok neveit, egy két leveleket, - a nincs, aminek legjobban kellene lenni, és aminek legnagyobb hasznát vehetnénk."

9 Amikor Tormássy egyháztörténeti munkájában sorra vette a szuperintendencia püspökeit, dícsérőleg szólt Simándiról, aki megkezdte a protokollumot, de a többieket megrótta, hogy az utókorra egy-két sor bejegyzésen kívül semmit nem hagytak a kötetben. Bár egyikükről, Barsi Fabricius Jánosról megjegyezte: "különben jó, hogy nem írt, mert könnyebb volna a római szanszkrittá olvasását megtanulni, mint az ő ákombákomát elolvasni."

10 Ma már nem kell az "ákombákom" írást kibogozni, az 1960-as években Ivanyos Lajos levéltáros által készített gépelt átirat, hely- és névmutatóval ellátva, kitűnően kutatható. A mintegy száz esztendős időszakról csak elszórt feljegyzéseket megőrző Simandinum után 1731-gyei kezdődik az egyházkerület napjainkig tartó jegyzőkönyv-sorozata. Ettől az időponttól mondhatjuk azt, hogy a szuperintendenciának olyan protokolluma van, amely minden egyes évről feljegyezte a legfontosabb eseményeket, elintézett ügyeket, gyűlési jegyzőkönyveket, de országos kitekintésben a jelentősebb közös protestáns eseményeket, sérelmeket is, úgyszintén a fontosabb uralkodói leiratokat vagy éppen felségfolyamodványokat. Az 1731-1814 közötti öt darab, egyenként 900 oldalas protokollum" eddig a kötetek végén található betűrendes index alapján volt kutatható. Közülük háromnak elkészült a tartalomjegyzéke.

12 Egyáltalán miért szükséges ennek elkészítése? Az 1731-1795 közötti kötetekhez Tormássy Já84