Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szatmári Judit: Református egyházkerületi protokollumok a Dunamelléken – az 1700-as évek kevésbé ismert forrásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. nos egyházkerületi főjegyző készítette az indexet 1797-ben, hogy a szuperintendencia történetének dokumentumait egyáltalán használni lehessen. Ez a szempont meghatározza az index milyenségét. Tormássy felvette a gyűléseket, lelkésznévsorokat, a saját korában is - 1800 táján - jogbiztosító érvényű, az egyházkerület napi életében fontos iratokat. Vagy éppen egy-két érdekességet: pl. azt, hogy a kórógyi prédikátort villámcsapás érte.

13 Igaz, hogy ez mindöszsze egy mondatos kiegészítés az 173l-es egyházkerületi lelkésznévsorban, de az eseményt különlegessé tette, hogy a prédikátor előző éjszaka álmában erre intést kapott. Különleges csemege egy-egy ilyen feljegyzés, jó, hogy Tormássy bevette az indexbe, de nem pótolja azt, hogy az index hozzávetőleg a kötet egyharmadát öleli fel, a többi részéről egyetlen sor nincs. Az 1731-1760 között vezetett protokollum tulajdonképpen az első a dunamelléki egyházkerületben. A korábbi, Simándi-féle protokollum, mint szóltunk róla, csak alkalomszerűen vezetett jegyzőkönyv volt, melyből még hiányosan sem rekonstruálható a szuperintendencia mindennapi élete. Az 1731-gyei kezdődő, szinte teljesen latin nyelvű kötet évrendben tartalmazza a szuperintendens, illetve az egyházkerületi főjegyző által megörökítésre, bejegyzésre méltónak tartott eseményeket, iratmásolatokat. A protokollum kezdődátuma, 1731 egybeesik az I. Carolina Resolutio kiadásával.

14 A XVII. század második felétől állandósuló protestáns sérelmek, az ezek orvoslását is igénylő magyarországi mozgalmak után a XVIII. században, az immár egységesen Habsburg uralom alatt álló országban uralkodói szó döntött protestánsügyben. Az 1715. évi 30. törvénnyel kikerült a vallásügy az országgyűlések tárgyai közül, e törvény kimondta, hogy vallási ügyben mindenki csak saját nevében, nem pedig egész felekezete nevében fordulhat a királyhoz. (Közös néven, vagyis communi nomine ezután nem fogadott el az uralkodó beadványt. A kötetekben gyakran előkerül az "instantia communi nomine" jelzett felségfolyamodványok sorsa.) Mivel az országgyűlés által kiküldött vallásügyi bizottság munkálatai sikertelenül végződtek 1721/22-ben, 1723-ban pedig megkezdte működését az "eretnekek ostorának" szánt Helytartótanács, a Carolina Resolutio bár nem orvosolta a protestáns sérelmeket, de legalább mértéket adott az üldözésben. Rendelkezései egészen a Türelmi Rendeletig (1781) ill. az 1791:26. törvényig életben voltak. Fontosabb pontjai a protokollumokban feljegyzett ügyekben sorra előkerültek. Vagy azért, mert a katolikus fél tovább ment, mint ameddig a királyi rendelet engedte, vagy éppen a protestánsok vettek maguknak bártorságot áthágni az uralkodó által felállított korlátokat - ez utóbbira főleg olyan esetekben került sor, amikor a Carolina Resolutio a korábbi gyakorlatot, szokásokat alaposan megnyirbálta és a protestánsoknak időbe telt, amíg hozzászoktak a beszűkült élettérhez. A Carolina Resolutio főbb rendelkezései sorra visszaköszönnek a protokol85