Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szatmári Judit: Református egyházkerületi protokollumok a Dunamelléken – az 1700-as évek kevésbé ismert forrásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Az egyik nagy csoportot az országos protestáns sérelmekkel kapcsolatos bejegyzések alkotják - deputációk az uralkodónál, instanciák, Carolina Resolutiok. A protokollumok nemcsak szorosan az egyházkerület életébe tartozó ügyeket tartalmazzák, de kitekintenek a protestánsügy országos helyzetére. Az I. Carolina Resolutio után számos deputáció utazott Bécsbe az uralkodóhoz, hogy a protestáns sérelmeket előadja és könnyítéseket érjen el, pl. felmentést a szentekre teendő eskü alól - általában sikertelenül. Ezen küldöttségek protestáns világi urakból álltak - Prónay, Podmaniczky, Ráday, Darvas, Gyürky stb. családok tagjai -, akik számos esetben saját költségükön, vagy utólag az egyházkerületek anyagi támogatását kérvén, megpróbáltak instanciát benyújtani. Legtöbb esetben magának a felségfolyamodványnak beadására sem kerülhetett sor, mert az uralkodó nem fogadta el, mivel az instancia a már említett "communi nomine" formában közös protestáns sérelmeket sorolt elő és nem - mint az 1715:30. tv. előírta - egyéni beadvány volt. Rosszabb esetben, mint 1751-ben történt, Mária Terézia a porosz királlyal való szövetkezéssel vádolta az eléje járuló protestánsokat. Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében Beleznay Miklós generális dunamelléki egyházkerületi főgondnokká választása után úgy tűnt, változik a helyzet, az uralkodó hajlik a protestáns sérelmek orvosiára. Ám a négy református szuperintendencia vezetőségéből, Beleznay elnökségével létrehozott generalis főconsistorium — ennek titkára volt Bessenyei György — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket s így rövid életűnek bizonyult.

21 Ehhez a témához kapcsolódóak az ágensi intézmény kialakításával, megszilárdításával, működésével foglalkozó feljegyzések. Mivel a protestánsok csak a maguk nevében, egyéni sérelmük ügyében fordulhattak az uralkodóhoz, szükségessé vált, hogy előbb Bécsben a Magyar Kancellária mellett, majd Pozsonyban a Helytartótanácsnál ügyvivőt, ágenst alkalmazzanak.

22 Az ágensi intézmény tulajdonképpen a világi urak "találmánya" volt. A hivatalok működését nem ismerő kérelmezőket az ágensek látták el szakmai tanáccsal, fogalmazták meg helyettük a beadványokat, egyengették annak útját akár a megfelelő helyen megfelelő embernek átadott "ajándékkal".

23 Eleinte sok problémát okozott az eddig ismeretlen tisztséghez tartozó feladatkör pontos meghatározása, több esetben elégedetlenek voltak az egyházkerületek az ágens működésével. Helmetzi István dunamelléki szuperintendens például arról panaszkodott, hogy több esetben kérte az ágens közbenjárását a vizitációk engedélyezése ügyében, de az válaszra sem méltatta, pedig ha nem cselekszik a kapott utasítás szerint, nem fizetik többé. Az ágens viszont azzal mentegette később magát, hogy a jelenlegi helyzetben nem érdemes az ügyet előhozni - valószínűleg neki volt igaza, mert Bécsben könnyebben megítélhette az udvarban uralkodó hangulatot.

24 Azonban az egyházkerület panasza sem volt tel88