Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szatmári Judit: Református egyházkerületi protokollumok a Dunamelléken – az 1700-as évek kevésbé ismert forrásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. 1760-ig, ifjabb Pathai János, Helmetzi István, Csáti Dániel, Szőnyi Virágh Mihály superintendenssége alatt. Egyúttal a kezdőnapot is elárulja: monori gyűlésünkben 1731. február 14-én.

17 A szuperintendencia életének szabályozására, a belső egyházi rend megszilárdítására nagy szükség volt. Az 1715-ös törvény óta, mely megtiltotta, hogy a protestánsok zsinat vagy más címen gyűléseket tartsanak, a dunamelléki egyházkerületben - a kivételes engedélylyel tartott 1725-ös kivételével, nem volt egyházi gyűlés. A szuperintendens sem nem vizitálhatván, sem gyűlést nem tarthatván, kevés sikerrel irányította az egyházkerületet. Ehhez járult, hogy Pathai Baracsi János szuperintendes igen élemedett korú volt. Pathai B. János 1691-től állt az egyházkerület élén s 1715-ig igen erélyes kézzel kormányzott, később kora és a körülmények hátráltatták, 1729-ben 105 éves korában hunyt el. Utóda sem volt éppen fiatalnak mondható, Kecskeméti Pál nyolcvan évesen követte e hivatalban, melyet alig egy évig töltött be (1729-1730). Az 1731-től működő Pathai János szuperintendens (Pathai B. János fia) alatt kezdett kialakulni és megszilárdulni az egyház belső felépítése. Először is 1731-től van az egyházkerületnek főjegyzője (generalis scriba/notarius), aki a protokollum vezetője - egyes esetekben a szuperintendens vezette a jegyzőkönyvet. Szintén 1731 -tői rendszeresen tartott az egyházkerület gyűléseket - ezek már nem voltak azonosak az 1715-ig rendszeres zsinatokkal (synodus), melyen a szuperintendencia minden papjának kötelessége volt megjelenni. Az új forma szerint a szuperintendens, a generalis scriba, az esperesek gyűltek össze, megjelentek a papi vizsgát tenni és magukat felszenteltetni kívánó lelkészjelöltek (neoacademicus, procedens), a panaszosok vagy éppen az atyák elé idézett vétkesek. A szuperintendenciának 1731-tŐl 1754-ig tartó korszakát e protokollum alapján dolgozta fel a XIX. század végén Földváry László ref. lelkész, egyháztörténész (1838-1921). Földváry áttanulmányozta a Simándi-féle protokollumot, majd ezt a második jegyzőkönyvet 1754-ig és egyéb forrásokkal kiegészítve megírta a dunamelléki egyházkerület történetét a kezdetektől a jelzett időpontig.

18 Földváry, sajnos, nem folytatta a munkát, de a jelzett korszakra kitűnően használható személy- és helynévmutatóval, térképmelléklettel ellátott könyve. Különösen értékelhetjük benne, hogy Földváry hosszú szakaszokat idéz a protokollumból magyar fordításban.

19 A következőkben az 1731-1760, illetve az 1760-1775 között vezetett protokollumok alapján azokat a nagyobb témákat ismertetem, amelyek a jegyzőkönyvek anyagának döntő többségét teszik ki. A kötetek bőségesen ellátnak e témákban forrással, a jegyzőkönyvvezetők fáradságot nem kímélve hosszú oldalakat töltöttek meg egy-egy szövevényes ügy aktáinak bemásolásával. Helmetzi István szuperintendenst éppen a protokollum vezetése közben érte szélütés, mely néhány órával később halálát okozta 1753. febr. 22-én.

20 87