Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szatmári Judit: Református egyházkerületi protokollumok a Dunamelléken – az 1700-as évek kevésbé ismert forrásai

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. lumok bejegyzéseiben. így: A Resolutio csak artikuláris helyeken

15 engedélyezte a nyilvános vallásgyakorlatot, protestáns lelkészek csak itt működhettek hivatalosan. Nem artikuláris helyen csak magánvallásgyakorlatra volt lehetőség, még a protestáns földesúr is csak házi áhítatosságot tarthatott. A jegyzőkönyvekben e rendelkezés hatásának számtalan nyomát találhatjuk a templomfoglalások, építési tilalmak, oratóriumrombolások stb. formájában. A protestáns lelkészek ezentúl egyházi tekintetben a katolikus főesperesek alá tartoztak, különösen a keresztség kérdésében ügyeltek szorosan a prédikátorokra. Több feljegyzés beszámol arról, hogy katolikus esperesek vizitálták a protestáns eklézsiákat, kikérdezték a prédikátorokat a keresztség felől, nagy súlyt fektetve a bábák általi keresztelés engedélyezésére. A házassági bíráskodás a XVIII. század első felében teljesen megszűnt a magyarországi protestánsoknál. Házassági per protestáns elvek szerint ugyan, de csak katolikus püspöki törvényszékek előtt volt lefolytatható, vegyes házasság kizárólag katolikus lelkész előtt köttethetett. Ennek megfelelően házassági ügy alig néhány szerepel az 173 l-es protokollumban, a dunamèlléki szuperintendenciában nagyon hamar megszűnt a házassági bíráskodás. Kimondottan vegyes házasulandókat nem esketett református lelkész, vitát az okozott, ha a házasulandó református fiatalt a katolikus fél a maga egyházába tartozónak tartotta és így a megkötendő/megkötött házasságot vegyesnek. Az eredetileg vegyes vagy áttérés folytán azzá váló házasságokból származó gyermekek vallása is több problémát okozott. Katolikus ünnepeket a protestánsok is kötelesek voltak külsőleg megülni, ilyenkor tartózkodniuk kellett a zajos munkától. A protestáns céhtagoknak részt kellett venniük a körmenetekben, több helyen a protestáns felet is kötelezték, hogy körmenet alkalmával templomában harangoztasson. Ezek a protestáns sérelmek megjelentek a katolikus ünnep megülésének kényszerítése, a "zajos munka" megítélése formájában. A Carolina Resolutio kimondta, hogy protestáns szuperintendensek szabadon választhatók, hányat és hol, a protestáns fél kérése után lesz eldöntendő. Ez a rendelkezés vezetett a II. Carolina Resolutiohoz (1734), mely a protestánsokkal történt egyeztetés után, négy-négyben határozta meg a református, evangélikus egyházkerületek és szuperintendensek számát. Tehát a Carolina Resulutio volt a keret, mely meghatározta a protestánsok létezését, s ennek az életnek mindennapjait megismerhetjük az egyházkerületi jegyzőkönyvekből.

16 Az 1731 januárjában megválasztott szuperintendens, Pathai János (16??1739, superintendens 1731-1739) kezdte el a protokollum vezetését. Mint a szép, színes címlap büszkén vallja magáról, a szuperintendencia első protokolluma: A tiszteletes dunáninneni superintendentia protocollumának kötete, ha attól az elsőtől, mely csupán töredékeket tartalmaz, kezded számolni, a második, ténylegesen pedig az első, tartalmazza az évek sorozatát 1731-től 86