Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Szintén egy szerzetesrendhez, a bencésekhez kötődik az egyetlen, területünkre vonatkozó, licenciátusok számára íródott működési szabályzat. Ezt 1729-ben Grasso Villebald tihanyi apát készítette a veszprémi püspökség területén, de a saját joghatósága alatt tevékenykedő licenciátusok számára." „Mivel az apátsági javainkon lévő paphiány miatt abba a szükségbe jutottunk, hogy némely becsületes, kipróbált életű, feddhetetlen erkölcsű férfiakat kellett kiválasztanunk, akiket közönségesen licenciátusoknak hívnak, s az a feladatuk, hogy a szentségek kiszolgáltatásán kívül, már amennyire módjukban van, a papok hivatalát elvégezzék, a szent keresztségét kiszolgáltassák, a házasságkötéseknél jelen legyenek, a népnek jó és katolikus beszédeket tartsanak és hivataluknál fogva jámbor könyörgésekkel az Istenben emeljék a hívek elméjét, tehát gondunk tárgya, hogy az Isten dicsőségére s a lelkek üdvösségére bizonyos törvényeket szabjunk nekik..."

32 Az apát mindenekelőtt figyelmezteti őket, hogy bizonyos tekintetben lelkipásztorok, ezért erkölcsileg feddhetetleneknek kell lenniük, kerülniük kell az iszákosságot, káromkodást, gyűlölködést és a hívekkel való civódást. Családi életük legyen józan, gyermekeiket józanul neveljék. „A kellő és megállapított időben harangozássai vagy másként hívják össze a népet" és velük imádkozzanak, ehhez csak engedélyezett imakönyvet használhatnak. Szintén csak engedélyezett prédikációskönyvből olvashattak fel prédikációkat a népnek. A Rózsafűzért is gyakran imádkozzák, mert ez az ima hasznán túl megtanítja az embereket keresztet vetni, és ezzel megtanulják az alapvető katolikus imádságokat: a Miatyánkot, Udvözlégyet és a Hiszekegyet. „Ezen rendeletünk lelkes teljesítése végett legközelebb minden licenciátusunknak egy tucat olvasót fogunk szétosztani és ígérjük, hogy idővel többet is fogunk nekik adni." Feladatuk volt továbbá minden vasárnap a szentmise után az ifjúságot hitoktatásban részesíteni, ehhez minden licenciátus katekizmust kapott. Ügyelniük kellett, hogy a rájuk bízott falvakban ne legyenek botrányok, házasságtörések, ellenségeskedések. Ha nem hallgatnának rájuk, a szomszédos, apáti joghatóság alá tartozó plébánosnak, vagy magának az apátnak kellett ezt jelenteniük. Gondot kellett viselniük az ünnepek és böjtök kihirdetésére és megtartására. Segítette munkájukat, ha maguknak is elmélyült a hitük, ezért valamelyik szomszédos plébánost gyóntatójuknak kellett választaniuk, nála havonta egyszer gyónniuk és tőle az elvégzett gyónásról bizonyítványt kellett kérniük. Ha bármilyen kétség felmerült volna munkájukkal kapocsolatban, akkor a plébánoshoz kell fordulniuk, ha nehezebb helyzetbe kerültek, az apáthoz. Mivel voltak olyan licenciátusok, akik papokat gúnyoltak, mások jogtalanul használták a plébános címet és feleségüket papnénak hívták, a hasonlóan vétőket a hivatalfosztás, bebörtönzés, megbotozás büntetésével, sőt vármegyei 56