Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. igazságszolgáltatással fenyegette meg. Ok csupán licenciátusok, ennélfogva a papságnak fenntartott feladatokat nem végezhetik el. Például, ha súlyos beteg van területükön, papot kell hozzá hívatniuk, csak ő gyóntathatja meg, ha ez nem lehetséges, a licenciátus beszélgessen vele és indítsa föl benne a tökéletes bánatot. Az apát ezután még egyszer hangsúlyozta, hogy csak az előtte bemutatott, az általa engedélyezett prédikációs és imádságos könyvet használhatták. Régi szokásnak nevezi, hogy minden év húsvétján a nekik adott forma szerint számot adjanak a rájuk bízottakról. Ekkor be kellett mutatniuk a gyónásaikról szóló igazolásokat és a gyóntató plébánostól életmódjukról, erkölcseikről kiállított bizonyítványokat, hogy ha alkalmasnak találtatnak, a következő évre is megerősíthetők legyenek. Valószínűleg ezeknek a kívánalmaknak nem feleltek meg maradéktalanul a tihanyi apát licenciátusai és ezt már maga a szabályzat is sejteti, mikor a hatáskörüket átlépőkről beszél. Mégis fontos ez a dokumentum számunkra. Láthatjuk, hogy száz évvel a licenciátusokra vonatkozó első, a Pázmány-féle szabályzat után már mennyivel részletezőbb, a gyakorlat által kifinomított szabályzatról van szó. A török kiűzése utáni békésebb időkben az egyházi struktúrák regenerálódásakor már sokkal inkább tudták szabályozni és ellenőrizni a licenciátusok működését. Esetünkben az apát tényleges elöljárója a világi lelkipásztoroknak, akiket könyvekkel, olvasókkal lát el, segíti munkájukat. Az éves, hangsúlyozottan régi szokás szerint nekik adott formanyomtatvány is a szervezettségre utal és arra, hogy a Pázmány féle alapvető előírásokat igyekeztek betartani. Valószínű azonban, hogy a licenciátusi intézmény első évtizedeiben - éppen az egyházi hierarchia hiányosságai miatt - nem működött ilyen olajozottan a licenciátusok és a hierarchia kapcsolata. E dokumentum szerint a XVIII. században még javában működtek licenciátusok, nem is kis számban. Ezt természetesen forrásaink is megerősítik, bár éppen a tihanyi apát joghatósága alá tartozó licenciátusokról keveset tudunk. Egy 1716. évi összeírásban találkozunk a zala megyei Páhok szomszédságában lévő Szentandrás birtokkal, ahol licenciátus birtokolta az apátsági javakat." Több információval rendelkezünk a balatonendrédi licenciátusokról. 1721-ben Várady István szolgált itt,

34 utóda pedig Törény Ferenc lett, akit Grasso Villebald 1729-ben helyezett Endrédre. Törény a katolikus hitvallás letétele után megígérte, hogy az apát, utódai és az egyház iránt hűséggel, engedelmességgel és tisztelettel fog viseltetni, mind az istentiszteleti, mind az anyagi ügyekben tisztességesen fog eljárni, az egyház szolgálatait magára vállalja és illően elvégzi, a plébániát az ő és utódai beleegyezése nélkül mással fel nem cseréli, el nem hagyja, hanem licenciátusi feladatát, nevezetesen a zsoltározást, prédikálást, imádkozást, keresztelést, esketést, temetést a római egyház szertartásai szerint ellátja. A március 27-én kiállított oklevéllel az apát a plébániát neki adományozta és figyel57