Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi voflósossóg о Kárpát-medencében 6. takat lehetőleg azonnal koporsóba rakják, és a temetőben ravatalozzák fel,

30 azonban mindez írott malaszt maradt. Szentmihályi kérdései nyomán kiderült, hogy a két éjszaka tartó virrasztás szokása Zalában még az I950-es években is töretlen volt. A 75 éves ozmánbükki Császár Terézia is valódi virrasztókban hallotta a tőle gyűjtött énekeket. A falusiak úgy érezték, hogy megholt társuknak és családjának tartoznak megadni a tiszteletet jelenlétükkel. Csak a tszszervezések és a legkeményebb kuláküldözés tudta aztán visszaszorítani az évszázados szokást. A mai negyven év körüliek a kutatás tárgyát képező énekeket már nem hallották. A virrasztók megszűntével a virrasztóénekek egy részét az ú.n. búcsúztatókon énekelték el, mielőtt a halottat a háztól a temetőbe vitték. E rituális szokás részben még a pap és a kántor megérkezése előtt zajlott, addig lehetett ezeket a virrasztóból „átmentett", nem feltétlenül apokrif, de a hivatalos egyházi emberek által nem jó szemmel nézett, vagy éppen lenézett énekeket és imádságokat elmondani, elénekelni. Amikor a temetést végző pap megérkezett, az előénekes szerepét a kántor vette át, aki ilyenkor mondta el a nála megrendelt verses halottbúcsúztatót, amellyel valójában a megholt nevében búcsúzott el a rokonoktól, szomszédoktól, barátoktól. A versben minden jelenlévőt illett felemlegetni. Ezután zajlott a hivatalos egyházi szertartás." Végezetül röviden összefoglalom azokat az általános virrasztási szokásokat, amelyek Szentmihályi Imrének Bődében és a korábban említett hat göcseji faluban végzett gyűjtőmunkája nyomán kirajzolódnak. A halottat két egymást követő este „verrasztották". Farkas Ferencéknél volt két 65 cm magas, oldalt gombos, valamikor három pogácsalábon álló, feketére festett gyertyatartó. Ezeket a szentmihályfai templom régi berendezéséből hozták el az 1870-es években. Azóta, ha meghalt valaki a faluban, tőlük kérték kölcsön, s ezt tették égő gyertyákkal a ravatal két oldalára.

32 A halottas könyveket (zsoltáros könyveket) pedig Dómján Imrééktől vitték a házhoz.

33 A virrasztó este nyolc körül kezdődött, és a közös ima, éneklés 10 —1 l-ig, esetleg éjfélig tartott, aztán már csak a legközvetlenebb rokonság maradt a halott mellett. A rokonság gyakran a konyhában tartózkodott, illett kimenni, vigasztalni őket. A belépő látogatók az odakészített szentelt vízzel keresztet vetettek, és rövid imát (egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet) mondtak magukban, térden állva, majd — aki tudott — bekapcsolódott a közös éneklésbe. Általában „teli ház nép" szokott lenni, a szobába kb. 22-25 ember fért. A közös imádkozás végeztével térdet hajtottak és együtt jöttek el. Nők többen voltak, mint a férfiak, s közülük is a házasember a legkevesebb, de ez függött a megholt nemétől és életkorától is. A lányok már 10-12 éves korukban eljártak virrasztani.

34 Az énekeket az előénekes kezdte, az olvasó és más halotti zsoltárok, imák 499