Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. elmondását is ő irányította. Nevezetes előénekes, búcsújáró volt a faluban (Bődében) Farkas József „tudós ember", aki nemcsak halottakat virrasztott, ill. búcsúztatott, hanem a lakodalmi vőfély szerepét is gyakran betöltötte. Másféle babonaságokat, párosítást, gyógyítást is tulajdonítottak neki. Az idősebbek az asztal körül ültek, a fiatalok álltak. A fiatalabbak néhányan csörgőpálcát vittek magukkal, s a virrasztó alatt oda-odaütöttek egymásnak. Ennek a szokásnak az oka már homályos. Volt, aki azt mondta, hogy így aka­dályozták meg azt, hogy a virrasztóban elszimdítson valaki, 15 ill. büntették, ha mégis megtette, mások azt állították, hogy ezzel biztogatták egymást, ha vala­kire sor került az ivásban, „NN iszik" szólással csaptak egy-egy legény fejé­rc. De már az adatközlő is hozzá tette, hogy inni igazából nem igen ittak."' A virrasztóban nem, vagy csak alig volt szokás kínálgatni, sütemény csak régeb­ben volt, újabban inkább egy-egy pohár bort. A csörgőpálcát sokan ismerték, Szili József készített is egyet fűzfából a mú­zeum számára, de tönkrement, s már kiselejtezték. Ez egyik végén kereszt alakban bevágott pálca, amelyet leginkább mogyoróvesszőből vágtak. Szentmihályi sokat kérdezett róla, ellenőrizni akarván Mészöly Gedeon, ill. Nemesnépi Zakál őrségi adatait, ahol szintén volt csörgőpálcázás, de ott in­kább játéknak, az idő könnyebb múlatására használták." Ennek van nyoma a zalai gyűjtésben is. ,s Virrasztás után a pálcát eldobták. A hatvanas években még emlékeztek arra az adatközlők, hogy fiatal leány­halottat szokás volt menyasszonyi ruhában temetni. Sőt később előfordult, hogy asszonyok, özvegyek is kérték, hogy fehér ruhában temessék őket. így például Szili József édesanyját is 1901-ben Bődében. Ilyenkor a koporsóvivők is fehérbe öltözött asszonyok, fiatal leány esetén koszorúsleányok voltak. 19 Ez azonban a gyűjtés idején már nem volt divatban. Mai ozmánbükki beszélgető partnerem már helyteleníti is, hogy „öregasszonyt fehérben temessenek", bár a tiszta feketéhez sem ragaszkodnak már. A virrasztókban a kántornak nincs hivatalos szerepe. Mivel azonban a te­metés előtti búcsúztatást már ő végzi, rendszerint nála is vannak halotti éne­kek, kézzel írt vagy nyomtatott halottas-, zsoltároskönyvek. Több kántortaní­tó nevét is említik az adatközlők, mint olyan embereket, akik ismernek halot­tas énekeket: Tóth Lajos (Ebergény), Szalay Károly (Zalacséb), Baldaszti Jó­zsef (Kávás), Bánki Miklós és Gedeon Andor nevét, 40 Gulás Józsefről az előadás elején már esett szó. Dobronhegyen a „műkedvelő" Kerkai János kán­toroskodott. 4 ' A temetésre Göcsejben szőttes (a XX. század közepe táján már gyári) kendőt vittek, azt a keresztre kötözték. Keresztág volt a neve, és a halott ke­resztanyja, vagy ha ő már nem élt, más közeli rokona gondoskodott róla. 42 Ez a kendő a temetés után a papot, ill. a kántort illette meg, a kántoré minden har­500

Next

/
Oldalképek
Tartalom