Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. bon diktae och skreff een hiedaerligh paffuae i rom som hiedae Sanctus Leo och saendae hinnae til sin brodaer kari magnus konningh i franckae rigi och lodh sighae hanem so, ath huaer som baer hanom skreffwaen paa sigh hellaer hoor laesar hellaer seer for sigh hellaer sielff laes, then dagh skal han ey drognae, ey brennae, ez draebaes, och huerkaen menniskaen hellaer diaefflin maa hanom skadhae giordh til liiff hellaer siael, och ther til haffuer han stort afflath, och huaer tid man laes, skal han meth sin handh giorae thet heilige kors tegaen for sigh, so offtae som han thet hellige kors ther vdi naeffner..."

61 /Ezt az előírt imát egy tiszteletreméltó pápa diktálta és írta Rómában, akit Szent Leónak hívtak és elküldte azt testvérének Nagy Károlynak, a Frank birodalom királyának és meghagyta neki, hogy mindenki, aki ezt leírja vagy elolvassa, vagy látja aznap nem fog sem vízbe fúlni, sem megégni, se meg nem ölik és senki, még az ördög sem árthat testének és lelkének és ez által nagy búcsút nyer és minden órában, amikor ezt olvassa, vessen keresztet oly gyakran, ahányszor a szent keresztet említi..."/ E szélesebb kitekintés után térjünk vissza még egyszer a Kárpátmedencébe, hazai nemzetiségeink közé. Alapos gyűjtést végeztem a mélyhitü szlovákság körében. Az ő öregeik a hetvenes években magukat magyarországi tótoknak nevezték, mondván, hogy a szlovákok odafönt vannak Csehszlovákiában. Szövegállományukban múltat fölvillantó összevető vizsgálódásokat nem folytathattam, mert un. irodalomtörténeti előkép-anyag nem állt rendelkezésemre. A mi „tót" öregeink „molidba-modlitbicku-modlidbecku-mollitbicku..." szövegei és a szlovákiai Rozsnyó környéki „modlidbicku"-k esetében lehetne valamiféle anyaországbéli archaizmusokat megtalálni, kétségtelen összefüggéseket fölfedni. Pontosabban tudnék adatokat sorjáztatni, ha Turócz, Árva, Liptó szlovákjaitól is lenne gyűjtésem. Jelenleg csak azon történeti kötődésekre alapozhatok, amelyeket a morva, a lengyel, az ukrán-ruszin hagyomány motívumegyezései jeleznek. E tény aligha meglepő a középkor összefüggő kegyességi megnyilatkozásainak s járulékos műfajainak ismeretében. Ennek illusztrálására írásom végén három ruszin imádságot hozok Hidász Ferenc atya (OFM) kárpátaljai teljesen friss, 2002. januári gyűjtéséből, amelyet 2002. február 18-án adott át nekem fordításával együtt. Szövegelemei az egyes nyugati szláv népek imádságaiból köszöngetnek egymásnak s kétségtelen középkori visszhangként, szól a sváb-német előképeknél tárgyalt reggeli hideg harmatos fű-motívuma. Nagyjából ilyen csökött vizsgálódási lehetőségeim vannak a román szórványaink esetében is. Történeti, azaz több száz évre visszamenő írott emlékek hiányában nem tudok kapcsolódási pontokat bizonyítani a múlt és a jelen szövegei között. Az idő ívében valamiféle pillérként szolgált S. F. Marian 1904-es nagy kolinda / legenda gyűjteménye

62 és N. Cartojan 1929-es 470