Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Lanczendorfer Zsuzsanna: A szálláskeresés motívumának vizsgálata két sokoróaljai példán keresztül

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A templomi előadás után a Szent Család képét befogadó családnál még a rokonok, családtagok gyertyát gyújtottak, közösen énekeltek és imádkoztak a Szent Családhoz. Itt a szövegek és az énekek nem voltak kötöttek. „Többnyire Rózsafüzért imádkoztak, Mária-, adventi énekeket énekeltek. '

58 Farkas Antal, a ménfői templom plébánosa, püspöki tanácsos (1954-től 1976-ig) és Jurek Mária kántor (1960-tól 1979-ig) által az énekes népi gyakorlat bekerült az egyház szertartásaiba, és ezzel nagyobb "közönséget", közösséget is kapott. A „Szállást keres az Szent Család" szövegét és dallamát plébánosunk, Simon József koroncói plébánostól kapta, akinek elmondása szerint abban az időben is élt ez a szokás a környéken."' „Máig sem tudom, honnan vettem, tanultam ezt a kis népies adventi játékot. Azt tudom, hogy Koroncón adventban a gyerekekkel vasárnapi mise előtt, egyre bővülő szakaszokban, majd éjféli mise előtt a teljes éneket elénekelUik. '*° Plébánosunk halálával (1976), illetve Jurek Mária Ménfőről való távozásával a szokás feledésbe merült.

41 Meg kell azonban említeni, hogy adatközlőim elmondása szerint a szálláskeresés szokása korábban is élt a faluban. „Ménfőn úgy 1937-től az 50-es évekig élt ez a szokás. Akkor a Leánykör tagjai (40-50 fő) mentek adventkor kilenc családhoz és a Szent Család képe előtt imádkoztak és adventi énekeket énekeltek. A Leánykörnek még lapja is volt a havi Tulipános Láda. A plébános úr 1954-be jött a faluba, akkor már nem élt ez a szokás, a Marika, a kántor 1960-ba. '

,2 Megjegyzem Gyomorén is gyűjtöttem ebből az ájtatossági formából szép változatot. Ott korábban, az 1930-as évektől 50-es évekig élt ez a szokás. Először Boconádi Szabó Gézáné, a gyógyszerész felesége kezdeményezte.

4

' Akkor 4-5 csoport is végezte a szentcsaládjárást, ma (2002) csak egy kis közösség létezik, amely egy utcabeliekből áll. A szentcsaládjárást 1991-ben a helyi plébános, Szalay Lajos szorgalmazta. Először a templomban is volt egy csoport, és a templomon kívül is, majd egy év után a templomban megszűnt és a népi ájtatossági csoporthoz csatlakoztak a "templomiak". A szokást Dukkon Dezsőné, Márta élesztette újjá a templomon kívül és tartja fenn a mai napig. Mindkét ismertetett szokás hátterében ott áll a kezdeményező és éltető egyéniség. Ménfőn Farkas Antal plébános elevenítette fel a „szálláskeresést" és Jurek Mária vezetésével az 1970-es években vált szokássá. A felnőttekből és gyermekekből álló szereplőgárda advent idején estéről-estére éltette a szálláskeresés szokását. Úgy hiszem, hogy az egyházi eredetű karácsonyi játékokban gyökerező szálláskeresés szokása, amely Sokoróalja más községeiben a templomon kívül népi ájtatossági formájában élt, a ménfői esetben az egyházi kezdeményezésre éledt újjá és tért vissza a templom falai közé. Adatközlőim 391