Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Lanczendorfer Zsuzsanna: A szálláskeresés motívumának vizsgálata két sokoróaljai példán keresztül
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. vizsgált verses Mária legendával. Dallama azonban teljesen eltér ettől. 27 Kisalföldi variációjára ez idáig még nem találtam publikációs példát. 28 A szálláskeresés népi ájtatossági formaként is jelentkezik, és feltehetően a verses legenda változatai nyomán keletkezett. Az általam vizsgált területen, „Szállást keres a Szent Család" elnevezéssel. A szokás lényege, — ugyanúgy mint máshol — az, hogy karácsony előtt kilenc nappal más-más család fogadja bejeiképesen a Szent Családot, illetve annak képét. 29 Az országszerte elterjedt szálláskeresés szokásában a képet megszentelték vagy megszenteltették a pappal és természetesen a befogadó család tagjai gyóntak és áldoztak is. A felszentelt képet a befogadó család házi oltárára helyezik, majd az összegyűlt közösség együtt énekel és imádkozik. A „szentcsaládjárás", máshol „szentcsaládkilenced" befejeztével a következő adventig a kép a templomba vagy valamely családhoz került. A szokás része volt a szálláskeresés motívuma, illetve a csodás gyógyulás történetének felelevenítése, a verses legenda eléneklése. A másik szálláskeresés motívumára vonatkozó sokoróaljai példám szülőfalumból, Ménfőről való és eltér a szakirodalomból ismertektől. Az adatközlés és gyűjtés módjában is más, mivel gyermekkorom kántor nénije, Jurek Mária, Marika néni egy számomra is meglepő és megörvendeztető magnókazettával — amelyen nővéremmel, 14 és 11 évesen énekeljük Szent József és Szűz Mária szerepét —, lepett meg pár évvel ezelőtt, karácsonykor. Az általam is gyakorolt szokás Bálint Sándor Népünk ünnepei című könyvében leírt ájtatossági formától több szempontból is eltér. 30 Részint abban, hogy a szokás helyszíne bővült a templommal. Az asszonyok nem a családoknál gyűltek össze, hanem először a templomba mentek. Karácsony előtt kilenc nappal, 15én, esti mise után „fogadták be a Szent Családot". Minden nap más-más család volt a befogadó. A templom Jézus szíve oltárára helyezték a szentképet, amely a szamárháton ülő Máriát és jegyesét, Szent Józsefet ábrázolta. A befogadó család az első padban ült. A szólisták és a kórus éneke után a plébános úr átadta a szentképet a befogadó családnak. A szólisták, — akik általános iskolások voltak — minden este cserélődtek. Az előadásban a kórus és a két szereplő Mária és Szent József szólama váltakozik. A kórus énekének dallama teljesen megegyezik a már említett forrás első énekével, (A Magyar Népzene Tára II. kötet, Jeles Napok, Kistelek (Csongrád megye, 1952.) 3 ' , szövege azonban az összes versszakban eltér: 32 1. „Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja Őt, ki égnek s földnek ura. (Kistelek) 33 389
