Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi va/tósossóg о Kárpát-medencében 6. A vallásra nevelésnek külön alkalmai voltak azok az évente vagy kétévente megszervezett 2-3 napos szerzetesek által tartott lelkigyakorlatok - külön a nőknek, külön a férfiaknak - amelyeknek végeztével gyóntak, áldoztak a résztvevők. 1946-ban Zalaszántón az összes MAD1SZ (Magyar Dolgozó Ifjúsági Szövetség) tag is szentségekhez járult egy-két "megátalkodott legény kivételével "- ahogy ezt Major esperes-plébános megjegyezte. A lelkigyakorlatokon kívül ún. Missziós Napokat is rendeztek a falvak lakossága számára, hogy " a kissé nyers és nyakas népet szelídítsék",

14 s a templomokban mai napig megvannak azok a fakeresztek, amelyeken ez áll: Mentsd meg lelkedet! És azok az évszámok, amikor a missziós atyák szentbeszédeket, elmélkedéseket tartottak, vezettek a templomokban. Zalavár - mint korábban említettem - apátsági birtok volt. Noha a mindenkori plébános nem szerzetes volt, hanem világi pap, az apátság gondolt a szegény gyermekekre is. Karácsonyra a rászorulók cipőt, ruhát kaptak, a legszegényebbek közül egynek-egynek az iskolaév alatt ebédet is biztosítottak a plébánián. A hasznos adományokat megtoldották kis édességgel is. Ezért fordulhatott elő, hogy amíg a falvakban a Mikulás ajándék zömmel a hatvanas évek elején terjedt el, a zalavári iskolában már a húszas évek végétől minden tanulónak hozott a Mikulás egy kicsi csomagocskát: volt benne két keksz, két szem szaloncukor, meg egy kis papírzacskónyi aprócukor. Ennek a hatására a családok közül sokan vettek nem iskolás gyermekeiknek is egy-egy kétfilléres kis csokoládé Mikulást még a 2. világháború előtt." A jó példák mellett akadnak negatív esetek is. S zentgyörgy vár - szintén a Kis- Balaton közelében - szegény község volt. Perbe szálltak Supka Márton nevű papjukkal (1919-1946-ig, haláláig volt a falu plébánosa) a párbér miatt.'

6 Úgy vélték, hogy a plébánosnak van 24 hold szántója, 12 hold rétje, szőlője, konyhakertje, cselédje, kocsisa, abból meg tud élni, és magasnak tartották a rájuk rótt egy mérő gabona párbért, vagyis az egy házaspár után járó egyházi adót. Aki nem tudott fizetni, napszámban ledolgozhatta. A faluban csaknem mindenki részes aratóként kereste a kenyerét, annyira kevés földjük volt, érthető, hogy a kevésből sokallták a papnak és a tanítónak járó mennyiséget. Ezért többen inkább a ledolgozást választották. Mivel nem kedvelték a papjukat, ezért volt erős az ún. "szakácsi csoda" miatti összetűzésük is. 1924-ben a Somogy megyei Szakácsiban állítólag megjelent a Szűzanya, és a hír pillanatok alatt elterjedt. Megindultak az emberek, ki kocsival, ki gyalog, csoportosan, egész processzióval, zászlókkal, ahogy búcsúra szoktak menni. Pap egyik csoporttal sem volt. Valóságos tömegpszichózis alakult ki, fiatal lányok kiabáltak, ájuldoztak, hogy itt meg ott látják a Szűz Máriát, imádkozzanak. A nép megrohanta azokat a helyeket, és még a sárt is fölmerték az árokból, vagy a fa utolsó kis háncsát is lehúzták, ahol a látnokok 367