Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A férfiak esetében a vagyoni megosztottság ugyanúgy működött, mint a nőknél. A kórusban is kétfelé könyököltek a mellvédre. Oda nők nem mehet­tek, kivéve, ha énekkar volt a faluban, és nagyhéten a passiót énekelték, vagy más ünnepélyes alkalomkor szerepelt a kórus. Külön csoportot alkottak a cselédek. Ok se a szegények, se a gazdagok kö­zé nem állhattak, hanem leginkább hátul maradtak a kisgyerekes anyák padja mögött, vagy a szenteltvíztartók közelében, mert nem tartoztak a hagyomá­nyos falu társadalmába, ahogy a summások se. Ok leghátul rekedtek, mint a ranglista legalsó fokán állók. Náluk már csak a cigányok voltak alábbvalók. A papok, tanítók nem tudtak változtatni a kialakult szokásokon, de megpró­báltak enyhíteni azokon. Semmilyen vallásos közösségben nem engedték meg a különcködést. Mindenki lehetett Mária lány, ha fehér ruhát tudott venni. Ha a szegény lány vagy az anyja megvarrta a fehér ruhát, akkor teljes joggal kö­zéjük állhatott. Később a KALOT, KALÁSZ, CREDO majd a levente egyesü­letek igyekeztek a valódi értékek megbecsülésével enyhíteni a fennálló társa­dalmi megkülönböztetésen. Itt a sportnál az ügyesség, a színjátszásnál a tehet­ség és a rátermettség számított. A fordulat éve - 1948 előtt - egy-egy faluban 20-30 évet is eltöltött a plébá­nos, mindenkit ismert, s ha szerették, akkor jótékony hatással volt a falu kö­zösségére, és hatása még 10-15 évig is érezhető volt. Várvölgyön Fekete Ger­gely ( 1882-1918) idején sok útszéli keresztet emeltek, s komoly lelkiélet volt a faluban. Ambrus Jenő (1927-1944) fungálása alatt számos rózsafüzér társu­lat alakult többszáz taggal, köztük jónéhány férfi csoport is. Nem utolsó sor­ban folyamatos volt a papi, szerzetesi és szerzetesnői hivatás még az ötvenes években is, amikor mind a pedagógusokat mind a szülőket több-kevesebb ag­resszivitással próbálták megfélemlíteni, hogyha nem beszélik le a fiatalokat, akkor annak komoly következményei lesznek. 12 Németh Béla (1944-1953) plébánost azért tartóztatták le és helyezték el, mert a fiatalok művelődéséért sokat tett. Olvasókört hozott létre, a könyvtárat folyamatosan gyarapította és elsősorban a magyar történelemmel foglalkozó műveket hozatott. Erősítette a magyarság tudatot, s a magyar szentek életét példaként állította a felnövekvő nemzedék elé, ugyanúgy, ahogy az elődje. Az ő ideje alatt - akárcsak Major György zalaszántói plébános ideje alatt - a névadásban megsokasodnak a ma­gyar szentek nevei: Imre, László, Géza, Jenő, István, Zoltán, Gizella, Margit, Erzsébet, Jolán. Noha Németh Bélát elvitték 1953-ban Várvölgyről, s az épí­tendő kultúrház összehordott építőanyagát is elkobozták, még a hatvanas években is élt az általa elültetett eszme, mert a közben apává növekvő fiatalok saját nevük átörökítésével (az újszülött fiúk 80 %- az apa nevét kapta a ke­resztségben) egyúttal átadta - ha már halványulóan is - azt a gondolatot, amit a plébános plántált beléjük. 13 360

Next

/
Oldalképek
Tartalom