Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Barna Gábor: Vezetők és vezetettek. Társadalmi rétegek, nemek, életkori csoportok és szerepek egy laikus vallási társulatban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Néhány tanulság A társulat megalakításának ideje Magyarországon politikailag a levert 1848/49-es forradalom és szabadságharc után a Habsburg politikai abszolutizmus, gazdaságilag a gyors iparosodás kezdete (folyószabályozás, vasútépítés, gyáripar), társadalmilag pedig a polgárosodás felgyorsulásának időszaka volt. E változások természetesen a nagyvárosokban és az ipari centrumokban erőteljesebben hatottak, mint vizsgálódásom területén, a Nagy Magyar Alföldön. Itt ugyan a nagyfokú iparosodás miatt az agrártársadalom számára kedvező évek, évtizedek jöttek, ám végső soron a XIX. század végétől gazdasági stagnálás, majd a XX. században fokozatos, ám máig érezhető hanyatlás következett be. Ilyen körülmények között alakult meg tehát a rózsafüzér társulat, amely Kunszentmárton újkori történetének leghosszabb életű, legnagyobb tömegeket átfogó és szervező vallási egyesülete volt. Máig él és működik. A rózsafüzér társulat elsősorban a parasztság egyesülete volt. Nemcsak a vizsgált településen, hanem általában Magyarországon. A rózsafüzér viseleti tárggyá (is) vált, főleg a középkorú és idős parasztasszonyok ünnepi viseletének volt kelléke. Sok helyen máig az. A rózsafüzér a jegyzőkönyvek tanúsága és a korabeli vallásos irodalom, a társulat folyóirata szerint is elsősorban női ájtatosság volt. Az asszonyok lelkesedése az adományozási listák alapján is megállapítható. Ha szponzort kellett találni valamilyen célra, az asszonyi társadalomra mindig hagyatkozhatott. A vezetők azonban férfiak. Miért van ez a különbség férfiak és asszonyok között a rózsafüzér Kunszentmártonban az indulás első évtizedei után már jól érezhetően - fogadtatásában? Valószínűleg nem elégséges csak arra hivatkozni, ami közhely a valláskutatásban, hogy a vallás mindig közelebb állt a nőkhöz. A folyamat Magyarországon a XIX. század közepétől, Közép-Európában pedig általában a XIX. század elejétől jól kitapintható: a vallás fokozatosan erősödő feminizálódása. Ez mindegyik keresztény felekezetet érintette. Ebből azt állapíthatjuk meg, hogy a kereszténység a XIX. századtól nagyobb szerepet játszott a nők, mint a férfiak életében.

46 A nagyfokú elnőiesedés csak a szekularizálódási folyamat keretében értelmezhető. A gazdasági, társadalmi és kulturális modernizációs folyamatok, amelyek az iparosodás és a polgárosodás tágabb folyamatába kapcsolhatók, elválasztották a lakó- és munkahelyeket, élettereket egymástól. A férfi szerepe volt a család eltartása, ami együtt járt bizonyos nyilvános szerepvállalásokkal is, amelyek a férfit szekularizáció-alkalmassá tették. A nőknek jutott a privát, a családon belüli tér. Feladatkörük a háztartás vezetése és a gyereknevelés volt. Ennek keretében ők gondoskodtak a családi szakrális világról is. A rózsafüzér ájtatosság és társulati tagság a szülők kezében a keresztény szellemű nevelés egyik fontos eszközét jelentette. De ezt mondhatjuk széle351