Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Barna Gábor: Vezetők és vezetettek. Társadalmi rétegek, nemek, életkori csoportok és szerepek egy laikus vallási társulatban

Népi vallásosság о Kárpál-medencében 6 nem) és női (asszonyi nem) tizedek alakultak, később egy-egy csoporton belül volt keveredés, majd erőteljes elnőiesedés következett be a társulatban, amelynek vezetői azonban egészen az 1940-cs évekig férfiak maradtak. Az 1852. évi tagösszeírás szerint 1

1 férfi csoport alakult meg (= 165 fő) és 40 női csoport (= 600 fővel). Azaz már induláskor négyszeres női fölény volt a tagságban.

2íi A társulati összeírás 1856. évi kiegészítésekor 12 férfi (=180 fő), 6 női (=90 fő) és 4 vegyes (=60 fő), férfi-női csoportot írtak össze.

:>) Ám ez a nemi arányokon lényegesen nem változtat. 1897-ben összeírt 111 „tizedből" (=15 fős csoport) már csak 7 volt tiszta férfi csoport, 47 női és 57 vegyes tagságú, férfi és női tagokat tömörítő csoport női dominanciával."

1 Az 1917. évi összeírás már csak 52 15-fős csoportot talált, ennek 1922. évi pontosításakor pedig 56 csoportot. Az összlétszám ekkor tehát 840 főre csökkent. Későbbi összeírás már nem volt. Ma a társulat létszáma 30 fő, amely nem osztódik már 15 fős csoportokra. Az összeírások és adományozási listák a nőket általában lánynevükön szerepeltetik. Számuk emelkedése azonban nem járt együtt a nőknek a társulat vezetésében elfoglalt szerepének növekedésével. Nők voltak a legnagyobb mecénások, ők adományoztak legtöbb pénzt a társulat különböző céljaira. Már az első, 1852-es első adakozáskor a 11 nagyobb összeget adományozóból 6 nő volt, 4 férfi, a közös adományokat pedig egy külön rubrikában szerepeltették.

11 1855-ben máriaradnai búcsújáró lobogóra gyűjtöttek. A 82 adományozóból ekkor 33 férfi volt és 44 nő, akik jórészt aszszonynevükön szerepeltek." A kunszentmártoni plébánia templom stációs képeire 1861-től kezdett gyűjtést a társulat. Az adományozók listáján szereplő 316 személyből 106 férfi és 210 női nevet olvashatunk." Ezzel szemben 1868ban az eltervezett Alsó-temetői stációs képekre (képoszlopok) 305 fő adakozott, s közülük 248 férfi és csupán 57 a nő, részben asszonynéven. Figyelemre méltó, hogy az adományozók a módos gazdacsaládok asszonyai voltak elsősorban. Ez azt mutatja, hogy a családi szereposztásban a vallásos élet az asszonyok terrénuma volt, míg a férfiak a gazdálkodás, a családon kívüli kapcsolatok és a világi közügyek terén voltak aktívak/

4 A XX. század első évtizedei jelentik azt az időszakot, amikor a nők szerepvállalása a rózsafüzér társulatban mind erőteljesebb lett nemcsak a tagság, hanem a vezetőség szintjén is. A társadalmi folyamatok hatása ebben az időben ért be. Döntő változást azonban az I. világháború hozott. Nagyon tanulságosan tükröződik mindez a jegyzőkönyvi bejegyzésekben. 1867. december 8-án olvasunk például először név szerint asszonyokról a társulati gyűlés jegyzőkönyvében. Addig csak a dékány asszony neve található meg az iratokban. A név szerint említett asszonyok pedig nem csoportvezetők, hanem egyszerű tagok csupán.

45 Később, hosszú évtizedekig csupán annyit jegyeznek fel a társulati gyűlések jelenléti ívén, hogy „számos asz348