Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. díteni az udvarhelyiek szilaj húsvéti lovas processióját 10 , de a XIX. század végi — XX. század eleji két leírás egyöntetűen azt bizonyítja, hogy sikertelenül. Az udvarhelyiek apraja-nagyja ragaszkodott a Krisztus - keresés hagyományos módjához. A helyi hagyományokat történetiségükben ismerő, udvarhelyszéki T. Pálffy Aladár pontosan meghatározta a szokás céhes életben gyökerező eredetét. A más vidékről beszármazott Rucsinszky erről mit sem tud, viszont helyszíni megfigyelései pontosabbak a Pálffyénál, aki szerint a céhek megszűntével "mindenki saját akaratából vesz részt" a húsvéti határjárásban és Krisztus - keresésben, vagyis nem kötődik egyik társadalmi csoporthoz sem. Rucsinszky viszont úgy tapasztalta, hogy az "iparos ifjak, első sorban a vargák" készülnek nagy buzgalommal a határjárásra: napokkal korábban előszedik, tisztogatják a fegyvereket, gyakorolják a lovaglással egybekötött fegyverforgatást, hiszen lónak és lovasnak egyaránt a megszokottól eltérő szerepkörben kell helytállnia. Az iparoslegények versenyeznek abban is, hogy ki indul leghamarabb ki a határba, melyhez a jelt a húsvétvasárnap hajnali harangszó adja meg, s melyet puskadurranással hoznak a környék tudomására. Az elsőség olyannyira fontos, hogy a város első vargái még egy év múlva is büszkélkedve emlegetik, hogy határkerüléskor az ő portáján sült el az első lövés. Sűrű puskaropogás közepette így nyargalnak ki a lovas legények a városon kívül álló Jézuskápolnához. T. Pálffy Aladár semmiféle magyarázatot nem ad arra, hogy miért éppen itt gyülekeznek, mint ahogy arról sem ejt szót, hogy ki rejti el a Krisztus-szobrot. Rucsinszky Lajos leírása e tekintetben jó kiegészítője Pálffy ismertetésének. Az ő kéziratából derül ki, hogy az udvarhelyi Krisztus - keresés fontos szereplője a Jézus-kápolnát őrző, alamizsnából élő "szarándok", aki szegény koldus különben, de húsvét hajnalán nagy úr, "ha tetszik, rabonbánnak, ha tetszik, guardiánnak gondolhatja magát", hiszen "ő dugja el a határba a feltámadó Üdvözítőt ábrázoló faképet, melynek megkeresésére indult a sok udvarhelyi legény". A Krisztus - keresés ürügyén ismét megindul a versengés az elsőségért a lovas legények között. "Van is keresés, futtatás! A talaj ugyan nem alkalmas lóversenyekre, mert a keskeny országút kivételével nemcsak sok, de csupa akadállyal jár a lovaglás; meredek lejtők, sós és kénes források, hegyek vizét levezető mély árkok lepik el a Jézus-kápolna környékét. No de a sok akadály sem rettenti el az udvarhelyi legényt, hanem csak buzdítja. Hisz ez a mai nap fő eseménye, hogy ki találja meg a Krisztust!" Jóllehet a keresés soká tart, mégis rendszerint túl korán megtalálják az elrejtett "faképet" ahhoz, hogy küldöttséget meneszthessenek a papért. Versenylovaglással, sortüzekkel töltik el a várakozás idejét, majd öt délceg legényt beküldenek követségbe, kik nemzeti zászlóval, s "félkar hosszúságú karabélyokból egyre-másra lövöldözve" fellovagolnak a dombon álló katolikus templom elé s "meghívják a tiszte329
