Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Icndő urakat a processióban való részvételre". Ezek után - mint írja Rucsinszky - "megindul a két processió egymással szemközt: az egyházi a tisztelendő urak, ministránsok vezetése alatt egyházi zászlókkal és jelvényekkel ki a város vége felé, a hajnali órákban összverődött társaság pedig [kikhez időközben a városból kifelé igyekvő városlakók egy része is csatlakozott] a szarándokkal és a feltámadt Úr Jézus faképével a város felé. A város végén egyesül a két sokaság s harangok zúgása, szent énekek éneklése s pisztolyok és karabélyok folytonos durrogatása közt együtt halad a templom felé." Mint látjuk, Rucsinszky leírása szerint egyházi segédlettel zajlott le a Krisztus keresők processiójának utolsó mozzanata, melybe résztvevőként az egész város bekapcsolódott. Rucsinszky viszont, Pálffyhoz képest nem tud a világi vezető, a város bírójának szerepléséről. Kérdés tehát, hogy a két leíró valamelyike volt-e pontatlan, vagy pedig két évtizednyi idő alatt megváltozott a szokás Udvarhelyen. Külön érdeme a kéziratos ismertetésnek, hogy pontosan leírja a processió proxemikáját; azt hogy hol, hogyan, milyen sorrendben haladnak a processzió résztvevői, a gyermekek, ifjak, férfiak, nők, az egyházi segédlet, a Krisztust ábrázoló "fakép" hordozója, a "szarándok", a lovas Jézus - keresők, a városi cigányzenekar. Rucsinszky Lajos elemzőkészségére, tapasztalatainak átgondolt értelmezésére vall az a kettős vetületű problémafelvetés, melyet részben dolgozata bevezetőjében érintett, részben pedig ismertetése befejezését követően vetett papírra. A céhes hagyományokat nem ismerő Rucsinszky furcsának találta, hogy a természet megújulásához kapcsolódó határjárás szokását városi iparoslegények, vagyis olyan városlakók gyakorolják, akiknek életvitele nem kötődik közvetlenül a természeti feltételekhez, évszakok ciklikus váltakozásához. E dilemmát azzal oldotta fel, hogy véleménye szerint a határkerülés eredeti intenciója - a határ mágikus védelme - a köztudatból kiveszett, s különben is, - teszi hozzá - "a vargák elődei is lehettek földművelők vagy a földlepel változásai iránt érdeklődő halászok, vadászok, pásztorok, s hogy ők magok most is földművelők is." Nem talált kellő magyarázatot Rucsinszky Lajos a határjárás időpontjának megválasztására sem. Dolgozatát azzal indítja, hogy Székelyudvarhelyen a tél három-négy héttel tovább tart, mint Udvarhelyszék déli vidékein, így a város lakóinak "tavaszias hangulatú húsvéthoz [...] ritkán van szerencséjük", a város klímája nem látszik alkalmasnak a húsvéti ünnepekkel járó, s a templom küszöbén túl végbemenő ünneplésre. Nem ritka az sem, hogy húsvétkor még hó borítja a határt. Pedig - fogalmazza meg elgondolását az egykori udvarhelyi tanár - "a határkerülés olyan formának tetszik előttem, mintha az emberek kimennének a mezőre nézni, enged-e már a tél, s kérnék az Istent, juttassa már jogaiba a ta330