Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Székely Zoltán: A barokk-kori vallásos élet emlékei Hédervároott

Népi vollósossóg о Kárpát-medencében 6. dalmi tisztviselőivel együtt: ezzel is példát mutatva alattvalóik számára.

79 A gróf egyben a processzió ünnepi fényének emeléséről is gondoskodott: 1782ben a kastély kapujánál hat, illő módon felöltözött, kezében égő fáklyát tartó urasági darabont várta az oltáriszentséget, amelyet körbefogva az oltárhoz kísértek, majd ott őrt állva vigyázták. Eközben a kastély két — az aulában és a kis toronyban elhelyezett — harangja folyamatosan zúgott.

80 A processzióban felvonult saját zászlaja alatt a hédervári uradalomban működő takács- és molnár céh is. A takács céh volt a régebbi és ezzel együtt az előkelőbb is: így mind a templomban, mind a processziók alkalmával a molnárcéh előtt foglalt helyet. Az utóbbi azonban több tagot számlált, akik ráadásul vagyoni helyzetüket tekintve felül is múlták a takácsokat. Mindezt a hédervári társadalom reprezentatív megnyilvánulási alkalmai — így a körmenetek — során kifejezésre is kívánták juttatni. Egyrészt megalakulásuktól kezdve lépéseket tettek a mindenkori plébánosnál és az uradalmi tiszttartónál a processziók felvonulási rendjének megváltoztatása érdekében, hogy ti. a molnárokat a takácsok elé sorolják. Törekvésük azonban kudarcot vallott: a takácsoknak az idő által szentesített előjogait senki nem volt hajlandó megnyirbálni. Másrészről a molnárok céhzászlójuk méretével is jelezni kívánták elsőbbségüket: az első, megalakulásukkor készíttetett zászlajuk mellé 1782-re egy második s nagyobb zászlót is csináltattak, amelyet öt embernek kellett hordoznia — akik mellesleg a céh legtekintélyesebb tagjai voltak —, amíg a takácsok régi zászlaját

81 csupán egyetlen ember emelte a magasba. Ám ebben az esetben is csalatkozniuk kellett: zászlajuk ugyanis nem felelt meg a királyi rendelkezéseknek, ezért ebben az esztendőben zászló nélkül kellett részt venniük az úrnapi körmenetben.

82 Ugyancsak szentségi körmenetet tartottak a templom körül minden újholdvasárnap — de csak kedvező idő esetén.

83 Ezt a Hédervárott működő Agónia Christi társulat szervezte.

84 A vizitátorok egyben azt is megjegyezték, hogy más helységből a Szent Mihály templomhoz soha nem vezettek szentségi körmenetet.

85 Oltáriszentség nélkül évente négy alkalommal indult processzió. Időrendben az elsőt Szent Márk ünnepén, azaz április 25-én vezették a szántóföldekre, így könyörögve a gabona „tökéletes éréséért": ez a közismert búzaszentelés. Hogy a résztvevők létszáma minél nagyobb legyen, már az előző vasárnap kihirdették az ünnepet a templom szószékéről. A megjelölt napon a menet a misét követően indult a gabonaföldekre a termés megáldására. A szertartásra vagy a kastéllyal szemben, vagy a Boldogasszony templom körüli földeken került sor.

86 Keresztjáró napokon — az Aldozócsütörtök előtti hétfő-kedd-szerda — négy körmenet is indult. Az elsőt a plébániatemplom körül tartották.

87 A 376