Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Székely Zoltán: A barokk-kori vallásos élet emlékei Hédervároott

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. nováki út mentén látható Piéta és az egykor a lipoldi (lipóti) út mentén, a hédervári földek között magasodó pestisemlék (Mariahilf Szent Sebestyénnel és Rókussal, a pillértörzsön Arma Christi ábrázolással) ma is megvan, míg a Ráróra vezető út bal oldalán, a virágoskertek közötti mező közepén emelkedett Fájdalmas Krisztus szobor elenyészett. Ez utóbbit a „barbárok és a keresztények küzdelmének", azaz a török háborúk egyik helyi csatározásának emlékére állították. A település határában nyilvánosan felállított Krisztus szobor azonban nemcsak az ott lezajlott török-magyar csata emlékét idézte az azt szemlélő — ekkor még — evangélikus hédervári jobbágyok emlékezetébe, hanem egyben földesuraik katolikus hitét és a római egyház képkultuszát is hirdette. A birtokos család rekatolizációjával kialakult helyzetben a protestáns jobbágyok csak a rövidebbet húzhatták: a Héderváryak erőszakkal foglalták vissza templomaikat s az emiatt írott panaszos levelük is visszhang nélkül maradt. Tehetetlen dühük így képrombolásba fordult: a szobrot a „túlsúlyban lévő gonosz eretnekek istentelenül megcsonkították". A XVIII. század első felében azonban az uradalom egyik tiszttartója „Isten kegyes szavától vezettetve" a monumentumot megújíttatta és felékesíttette. Úgy tűnik azonban, hogy e restaurálás nem hozott tartós eredményt. Az 176l-es kánoni látogatás jegyzőkönyve szerint a kőszobor ekkor már újból sérült volt, hiányzott a feje, amelyet a számos helyreállítási kísérlet ellenére sem tudtak visszahelyezni. Tovább rontotta állagát, hogy az oszlopot a ráhelyezett szoborral összefogó vaskapcsot az „időknek viszontagságai" elemésztették s így a felső rész forgathatóvá vált. Ezt használták ki Hédervár haszontalan ifjai, akik a város felé tekintő Krisztus alakot megfordították. A héderváriak pedig, nem ismerve fel a csínyt, a szobor várostól való elfordulásában rossz előjelet és csodát láttak. Mindez 1774-ben történt. Talán ugyancsak az 1600-as évekből való az a kereszttel koronázott kőoszlop — képoszlop? —, amelyet a földesúr egykori tiszttartója állíttatott és az 1700-as évek közepén már senki sem gondozott. A XVIII. század során újabb emlékekkel is gyarapodott Hédervár. Nepomuki Szent János szobrát — amely eredetileg az Apponyiak rárói kastélya előtt állt — 1748 előtt vásárolta meg özvegy Viczayné Ebergényi Eszter s helyeztette el a közkeletű gyakorlatot követve Hédervár nyugati részén, Zseli felé, a patakon — a mai hédervár-darnói csatornán — átívelő híd lábánál. Alkalmasint ugyancsak a Viczayak voltak a megrendelői annak a kastély előtt álló hasáb alakú, vaskos oszlopnak, amelyet a tűz elleni védelemül Szent Flórián tiszteletére emeltek. Ez lehetett Hédervárott a legmonumentálisabb emlékmű, tekintettel arra, hogy Flórián alakját még négy másik szent szobra egészítette ki. Mára már eltűnt mindkét monumentum. Napjainkban is látható viszont a Fájdalmas Krisztus szobrának helyén 1775-ben emelt, Krisztust az Olajfák hegyén ábrázoló emlékmű. 308