Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Viga Gyula: Előszó helyett

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. megoldásokat találnia a viszontagságok, veszélyek közepette. Ebben a világ­képben számára Isten egyet jelent az egyén, az ember elkerülhetetlen sorsával, személyes végzetével. Úgy gondolom, hogy ez a problematika, az egyén sze­repének, társadalmi mozgásterének értelmezése — itt elsősorban a reformá­tusság vonatkozásában —, a népi vallásosság kutatásának egyik legizgalma­sabb kérdése. Ebben a gondolati bokorban említem Olosz Katalin tanulmányát a reformá­tus legényegyletek szerepéről, amihez azonban hozzárendelném a második kötetből Kövy Zsoltnak a református presbitériumok közösségszervező, társa­dalmi szerepéről szóló írását is. Úgy gondolom, hogy a lokális társadalmak szerveződéséhez, azok önszabályozásához, a közösségek és az egyházhoz, ill. magához a valláshoz való viszony megértéséhez mindketten rendkívül fontos adalékokkal szolgálnak. Számos kitűnő ember nevét, eredményeit kellene még felmutatnom a kö­tetben szereplőkből: Lengyel Ágnes, Horváth Sándor, Lábadi Károly, Szabó Irén, Nagy Abonyi Ágnes, Halász Péter, Sári Zsolt, Kisfalusi János, Bagu Ba­lázs, Madár Ilona, Limbachcr Gábor és a többiek — talán személyes kapcso­latunk, barátságunk okán is — elnézik nekem, ha itt most nem szólok kötet­beli írásaikról, a rítusok, gesztusok, szentelmények, építmények és sok-sok egyéb érdekes kérdéskör vonatkozó részletéről. A második kötet első nagy blokkja, tartalmában térben és időben szerteága­zó szövegeket ad közre — Egyháztörténet, felekezetek együttélése címmel. A tárgyalt témák köre az egyháztörténet, vallástörténet honfoglalást megelőző időszakától — Darkó Jenő Pannónia frank hódoltatásához közöl adatokat —, a valdens mozgalom európai históriáján át (Gergely Katalin írása), egyházjo­gi valamint liturgiatörténeti kérdésekig és az egyházi fegyelmezés jogszokás­ok problematikájáig ér. Külön is megemlítem a több mint ígéretes fiatal mis­kolci történész, Fazekas Csaba nevét, aki ezúttal a barokk népi vallásosságról és a neoprotestáns mozgalmak, ill. a szektakérdés XVIII. századi megítéléséről értekezik. A fejezetben számos érdekes közelítésben jelenik meg a felekezeti és — azzal összefüggésben — az etnikai együttélés proble­matikája, ami térségünkben a messzi múltból a XXI. századba ívelő kérdés­kör. Itt Lackovits Emőke, Galambos Iréneusz páter és Gergely Katalin előadását említem, akik a hétköznapokon és ünnepeken való békés együttélés­re hoznak megerősítő példákat, sejtetve azonban azokat a törésvonalakat is, amelyek gyengítik a valamennyiünk számára természetes és remélt vallási és etnokulturális folyamatokat. Forrása és módszere miatt is tanulságos Mészá­ros Veronika munkája, aki egy fényképalbum fotóinak felhasználásával re­konstruálta az 1947-es berhidai püspöklátogatás vallási térszerkezetét. A konferenciaanyag két utolsó fejezete jószerével összetartozik: az utolsó a 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom