Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Viga Gyula: Előszó helyett

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. történeti forrásokról, azok vallástörténeti és vallásnéprajzi értelmezéséről szól, a megelőző pedig e források egy speciális válfajáról, a matrikulák felhasználhatóságáról értekező írásokat fogja össze. A szerzők mind tapasztalt kutatók: Petánovics Katalin, Grynaeus Tamás, Kocsis Gyula és a többiek akár lokális adatokból is képesek hozzájárulni egy-egy problematika árnyalásához. A források és a módszer miatt kiemelném azonban Márkusné Vörös Hajnalka (Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai), Dominkovits Péter (A XVI1. század eleji szombathelyi céhmesteri számadásokról — mindez összeftigg a plébánia jövedelmével, gazdálkodásával) és Deáky Zita (A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig) munkáját. Végül dicsérően kell szólnom Tóth G. Péter Félelem és rettegés a pestistől című opusáról, ami egy nagy ívű — legszívesebben azt mondanám, mentalitástörténeti — tanulmány a járványokról, a velük kapcsolatos egyéni és kollektív szenvedéstörténetekről, a bennük felnövekvő szentekről, kultuszokról. Mit fogalmazhatnék még meg, e hosszúra nyúlt ismertetés végén? Elsősorban a gratulációt, dicséretet és köszönetet: szerzőknek, szerkesztőknek, kiadónak, a megjelenést támogatóknak. Talán még azt is, hogy ez a hihetetlenül gazdag anyag jószerével szétfeszíti egy konferenciakötet tartalmi kereteit, s csak az szolgálhat magyarázattal, hogy szekciókban, egymással párhuzamosan zajlottak a tanácskozás ülései. Meg merem kockáztatni, hogy egy vallási néprajzi kézikönyv született, ami azonban a néprajz, a művelődéstörténet, a mentalitástörténet sok-sok érintkező problematikájának vizsgálatánál is haszonnal forgatható. A népi vallásosság felé fordítva a figyelmet, e két kötet írásai egyszerre jelentenek visszanézést a tradícióra, a megtartó közösségi gondolatiságra, a kultúrát egészében generáló tudatra, arra a közösséghez tartozásra, ami az egyén, a kultúrát hordozó közösségek és népek megtartója. Ugyanakkor kiolvashatjuk a szövegekből a jelenre és a jövőre vetülő figyelmet: a vallásosságban meglevő társadalmi szervező erőt, a világban való eligazodás lehetőségét. Egészében az emberi élet különösségének távlatosságát. Köszönet érte az alkotóknak, s köszönet Önöknek, hogy meghallgattak. (Veszprém, 2002. március 5. Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. című konferenciakötet bemutatója.) 25