Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jároli József: A gyulai plébánia XX. század eleji kéziratos szertartásrendje mint a szakrális néprajzi kutatások forrása

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. sematizmusokat, a segédlelkészek dispositiojával kapcsolatos korabeli újsághíreket nézzük, látszik, hogy a segédlelkcszck gyakran váltogatták egymást e nagy plébánián. Ahhoz, hogy az új helyen alkalmazott szokásokat az odahelyezett segédlelkész hamar megismerhesse, szükség volt erre az összeállításra, a plébánosnak és a lelkésztársaknak nem kellett minden alkalommal újra elismételni a tudnivalókat. Az összeállítás alaposságára utal, hogy sokszor lényegtelennek látszó gyakorlati tudnivalók is helyet kaptak benne. (Mikor van sok gyónó, az iskolásokkal kapcsolatos teendők, az egyes szokásokkal kapcsolatban mit kell feltétlenül tiszteletben tartani, például a pünkösd harmadik napján tartott helyi fogadalmi ünnepen.) Meghatározták a bejegyzések, hogy a szentmiséket, a litániát, egyéb ájtatosságokat mikor és hogyan kell végezni, szentségkitétellel, kitett Oltáriszentség mellett, asszisztenciával, a főcelcbráns infulát viseljen-e, mikor van vesperás stb. A II. Vatikáni Zsinat előtt főleg ünnepélyes szentmiséket végeztek kitett Oltáriszentség előtt. A gyulai plébánosok általában az egyházi hierarchiában olyan helyet foglaltak el, ami alapján infula viselésére is jogosultak voltak. (A török alatt elenyészett Gyula monostor címzetes apáti címét is viselte nem egy plébános, Göndöcs Benedek pusztaszeri с apát volt.) Az egyes liturgikus cselekmények időpontbeli változásait is nyomon követhetjük a bejegyzésekből, hiszen a kezdési időpont módosulását átvezették a szövegben. így látható, hogy az időközben változó körülmények miatt a misék, az ájtatosságok időrendjén is módosítani kellett. Van, ahol célzás történik arra is, hogy ugyanazt az ájtatosságot korábban hogyan végezték, de időközben a leírt gyakorlat alakult ki. A bejegyzéseket összeállító plébános kitért arra is, hogy ha nem a hivatalos liturgikus könyvet használják, honnan veendő a szertartás anyaga. Ahol a helyi harangozási szokás eltért az általános gyakorlattól, ugyancsak ismerteti a teendőket. Megtaláljuk a bejegyzések között az állami és a dinasztiával kapcsolatos ünnepeket, a helyi templomok búcsújakor követendő gyakorlatot, a radnai búcsújárást végzők búcsúztatásával, fogadásával kapcsolatos teendőket is. Felsorolják a különböző közösségek, társulatok szándékára mondatott miséket is. Arra ugyancsak kitérnek a plébánosok, hogy mikor kell a szomszédos egyházközségekben valamelyik ünnepen szolgálni a plébánosnak, vagy a káplánoknak. A szertartásrend elsősorban gyakorlati célból jött létre, a gyulai helyi szokások megőrzésére, amelyhez a hívek következetesen ragaszkodtak. Természetesen mindig a hivatalos liturgikus előírások a mérvadók, a nagyváradi egyházmegye usus-át használják a város minden templomában. Erre utal is a bejegyzést készítő plébános, a Márk napi búzaszentelés, vagy az Űrnapján tartott körmenet esetében. Ugyanakkor leírta azt is, hogy a város mely pontjain, ki állította fel az úrnapi sátrakat, milyen intézkedéseket kell 207