Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. s az után a köznépnél. Versengő házasok vannak, mint voltak s lesznek mindenkor; az ún. vadházasság azonban gyakoribb, mint volt a század elsőbb tizedeiben. Erre mondhatni, rá van kényszerítve a szegényebb sorsú, ki a kért házassági engedélyt meg nem kapja. Az ilyen aztán cselédszerződést köt valamely nővel, vagy maga szegődik el szolgának valamely családhoz, s nyíltan be nem vallott viszonyban él."

19 A súlyos bajok között említi, „hogy az italmérést a polgári községtől a legtehetősebb gazdák bérelték, s azóta ezek rokonaiból és barátaiból erős kocsma-párt alakult, mely választások alkalmával képes leszavazni azokat, akik nem a kocsmaérdekeket tartják mindennél előbbvalónak. Ezért kénytelen voltam mindeddig halasztgatni a presbyterium megújítását attól tartván, hogy mostanában még a korcsma-párt vezetői lennének megválasztva a mostani igen tisztességes presbyterek helyére."

20 Hercegszöllős lelkésze az iszákosságot és a nők fényűzését látta terjedni, s hívei körében tapasztalta „az úri szentvacsoravételi idegenkedést" is.

21 Az erkölcsi bajok közül az iszákosság, korhelység, pazarlás nem sokaknál észlelhető, akárcsak a vadházasság, „de már a fényűzés általános, s ez rohamos haladásával idővel egyik kútforrása lehet népünk leendő elszegényedésének" — írta jelentésében Boldizsár Lajos sepsei református lelkész. Megállapítása szerint a sepseiek „az úri szent vacsorával élést nagyon elhanyagolják."

22 Az alsó-baranyai legkisebb eklézsia, Kő falu híveinek erkölcsi életét lelkészük szerint legjobban a „törvénykezés szeretet" mételyezte meg.

23 Karancs lelkésze úgy vélte, hogy a polgári szabadság rosszul értelmezésének következtében szaporodtak el a vadházasságok, s „Éhez járul a törvények végrehajtását eszközölni köteles tisztviselők lágymeleg eljárása v. épen mulasztása..." Azt is szomorúnak tartotta, hogy „Isten házát vajmi ritkán látogatják." A gazdasági jólét egyéb erkölcsileg elítélendő jelenséget is hozott magával: „.. .a szőlőmívelés elég biztosítékot nyújt a megélhetéshez, sőt a kebelbéli közterhek viselésére is képessé teszi őket, ha elodázhatatlan szükség forog fenn, adóznak is közczélra. De mivel a jelenkor rohamosan terjedő civilisatiójának még most csak a hátrányos következményei észlelhetők: a fényűzés, az önzés erősen lábra kapott, a szent czélok iránti lelkes buzgóság v. kegyes alapítványok tétele a legritkább esetek közé tartozik."

24 Ács Zsigmond,

25 a műfordító-lelkész Laskó népének hiteles erkölcsi rajzolatát állította össze: „Laskó egyháziatlanságát nagyban előmozdítja az a körülmény, hogy Eszék, az egyetlen város, melylyel kereskedelmi összeköttetésben áll, fő heti vásárját vasárnap tartja... A mi erkölcsét illeti: nem kocsmás; vérengzésre nem hajlandó... Tolvajságban is némely helységek, р. o. Csúza, Keő, Karancs túl tesznek rajta. A fényűzés erősen lábra kapott; a nők bujasá-