Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. gát Albaranyában igen előmozdítja... Vadházasság száma nem több, mint más helységekben: ez is azonban szomorú, de a világi hatóságok mindent elnéznek... Máskülönben a nép munkás, a fényűzést letudva takarékos, és országadóját meglehetős pontosan fizető." 26 Erkölcsi problémáktól Daróc egyházközössége sem volt mentes: „A mi az erkölcsi és hitéletet illeti, vannak bajok a daróczi ref gyülekezet kebelében is — írta Búzás Kálmán lelkész —, habár nem oly általánosan elterjedettek, me­lyek az egész gyülekezetre a gyalázat bélyegét nyomhatnák. A fényűzés még legnagyobb mértékben el van áradva, melynek káros következményeit a la­kosság jó része nyomasztólag érzi a vagyonosság alábbszállásában, s ebből folyólag többről több adósság csinálásban, melynek egyik okául tekinthető a dárdai takarék pénztár is, mely különösen az előbbi években oly könnyedén — csak egy pár kezes aláírása mellett — osztogatta ki 100 meg 100 frtjait köl­csön fejében, hogy oda a lakosság előre számítani nem tudó része, mint vala­mely Semiramis sírboltjához, úgy tolongott, mely könnyelműséget aztán so­kaknál az elszegényedés, sőt nem egy esetben a siralmas tönkremenés köve­tett. A fényűzés bűnére vihető vissza némelyeknek az isteni tiszteletről való el­maradása is, míg ez előtt 30—40 évvel a férfiak durva szűrben, a nők egy­szerű festett szoknyában örömmel s minden szégyenérzés nélkül jelentek meg az isten házában: ma már a tehetősebbekéhez hasonló ruhadarab hiánya néme­lyeknél elég ok a templom elkerülésére." 27 Kopács erkölcsi és hitéletéről a lelkész kimentő jelentést tett: a „gyenge fényű" hitélet okát elsősorban a szülék rossz példaadásában és nevelésében látta. „A házas, a családéletben nem mindenütt van meg a házastársak között az egymásiránti meleg benső szeretet, vonzódás, egymásiránti tisztelet, rész­vét, gondoskodás, aminek oka elsősorban abban rejlik, hogy a még éretlen fiú­gyermeket már 18 éves, a leányt pedig alig 16 éves korában össze házasítják." 28 Annak is következménye volt, „hogy sok házas férfi bizonyos léha kön­nyelmű gondolkodásmód jellemez, melynél fogva a család életének fenntartá­sáról, ruházatáról mit sem gondol. Reá hagyja a ház egész terhét úgyszólván a gyöngébb félre, a nőre, ki aztán elhagyatott, megvetett állapotában hiúvá lesz, kacérságra vetemedik, s miként a férj, úgy ő is másra veti a szemét, cif­rán kezd ruházkodni, hogy magára vonja a kívánók figyelmét, s az erkölcste­lenség mellett fényűző, pazarló lesz. Mert hogy cifrán járhasson, hogy még ezen felül gyermekét is ruházhassa, felhasználja furfangos eszét, egész kiszá­mított ügyességgel él, keres úgy, ahogy tud. így aztán belemerül az erkölcste­lenség sáros fertőjébe..." 29 Bellye lelkésze panaszt egyáltalán nem emelt az iszákosság, a korhelység ellen. Tizenöt templomkerülőt tartott számon, továbbá megállapította: „Ékte­len káromkodások és trágár beszédek különösebben a fiataloknál időnként 789

Next

/
Oldalképek
Tartalom