Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. bűnösök, azaz a botrányos, megbotránkoztató életűek megléte felől és fenyítési módozatairól, a szankciókról érdeklődött. A házasélet, a családi élet sérthetetlen volt, s az ellene elkövetett vétség ugyancsak az erkölcs normáival össze nem egyeztethető, ellentétes életvitelnek számított, akárcsak az Isten megtagadását is jelentő templomkerülés vagy a haragtartás, amely — a korabeli felfogás szerint — a közösséghez való tartozást mételyezte meg, azaz az adott közösség együttélésének harmóniáját, a jó közérzetét kezdte ki, és rombolta szét. A tiszteletesek kivétel nélkül megválaszolták felettesüknek a kérdést, ám nem egyforma részletességgel tették. Attól függően, ki milyen súlyosnak ítélte meg az elütő erkölcstelen viselkedést, olyan részletességgel írt a jelenségről. Vörösmarton „A czégéres vétekben élőkkel a presbyterium ezt szokta cselekedni: hogy a káromkodókat, Nősparáznákat a helybeli Bírónak vagy a Dominalis Széknek büntetés végett által adja, kit ezek a vétkek nagyon Uralkodók, s minckutánna a testi büntetést Tubeálták a parochiális Házba a Presbytériumot a Gyülekezet képébe megkövetik. A versengőket meg békéltetjük, s ha nem engedelmeskednek a dorgálásnak, a helység Bírája által is békességre szorítjuk, s ha így sem boldogul a Presbyterium, Canonica Visitatiokor Nagy Tiszteletű Esperes Úrnak feladja; a külön lakó házastársakat össze békélteti, s ha semmiképpen nem boldogul, a venerabile Tractuate Consistorium megegyezésével a tekintetes NT Vármegyének feladja; az isteni Tiszteletet kerülőket a Presbyterium megdorgálja, s ha ollyas találtatna, ami még eddig nem találtatott, aki átaljába Templomba járni nem akarna mint Vallástalan, a ttetes NT Vármegyének feladná; a haragtartókat megbékélteti."

2 A jelentéstevő még hozzátette, hogy effélék nincsenek az eklézsiában, ám egy kivételről mégis említést tett: „Korsódi András nevűt a felesége, Kovács Éva elhagyván már több mint öt esztendeje, hogy külön élnek. A ttetes Nt Vármegyéhez fojamodott a Presbyterium, aki is már két ízbe is összehajtotta őket egy Tekintetes Szolga Bíró Úr jelenlétében, de mihelyt a Ttetes Szolga bíró Úr elment a helységből, azonnal odahagyta az Asszony Férjét; testi büntetést is már az Asszony a Ttetes Nt Vármegyétől sok ízbe kapott; néhányszor meg korbátsoltatván, de vele semmit sem mehetnek, dolgok még máig is abba van."

3 Csúzán a „Presbyterium a Czégéres bűnben élőt vagy bűnöst a prédikátor elölülése alatt maga elébe hívatja, érezteti vélle eltévejedését, annak szégyenét és gyalázatot szerző voltát."

4 Az elkövető „L(elki)esmeretbeli ösztönöztetésére közönséges penitential" tehet a presbitérium előtt. Az istentiszteleteket nem látogatókat és a vallástalan életet élőket a tiszteletes maga elé hívatta, s igyekezett meggyőzni helytelen életvitelükről. Ha mégsem sikerült meggyőznie — ami ritkán szokott előfordulni —, a consistoriumba hívatta, s a tévelygőt fenyítéssel birták jobb belátásra. 184