Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi va/fósossóg a Kárpát-medencében 6. Hercegszöllősön „A tzégéres vétekben élőket а Presbyterium több ízben meg szokta inteni, dorgálni, feddeni, egyszer-kétszer ugyan atyai, azután pedig kemény bírói hangon. Hogyha pedig találtatottak olyanok, akik a többszöri Intés, dorgálás, feddés után is magokat meg nem jobbítják, és megfeddett vétkeikkel alább nem hagynak, az ollyanokat a vétkekhez mérséklett reájok hozott Sententia mellett a keményebb megfenyítés végett a külső Törvényszéknek kezébe szokta által adni. A versengő és egyenetlen Házasokat mindaddig szokta a Presbyterium citálni, ott őket eleinte ugyan szép szóval kérni, inteni, eleikbe terjesztvén az egyenetlen Házasságnak gyalázatos és káros voltát, ha pedig látja, hogy az ily vétek való bánás sikertelen, akkor keményebb szókra nyitja meg a száját az egymásnak esküvéssel egész hűségnek és szeretetnek s azon Házassági Esküvés rettenetes voltának s annak betelyesedésének ugyantsak Lelkekre való beszéllésével mindaddig töri őket, míg ismét öszve nem gyalulódnak... Hogy ha pedig több ízben okoznak az illyenek bajt és alkalmatlanságot, akkor a Nagy tiszteletű Esperesi Canonica Visitatiónak is bejelentetnek, végre a (...) Ttes Vármegyére utasíttatnak. Az istentiszteleteket kerülőket legelőször a prédikátor igyekszik meggyőzni, ha nem sikerül, „akkor a Presbyterium elé tzitálja, és ha ez a közönséges Intés is erőtlen lenne az ő megjobbítására, akkor a tisztesség nélkül való eltemetéssel, azaz harangozás, Ének szó és Predikállás nélkül, azonban a Temetőn kívül való nem eltemetéssel, hanem elásással fenyegettetik és büntettetik meg. Hlyen vétkekben élők pedig ezidő szerént ezen Ekklésiában nintsenek."

5 Sepsén is alig különböztek a szankciók. A cégéres bűnben élőket legelőször a lelkész hívatta maga elé, s ösztönözte őket vétkeik elhagyására. „.. .ha ennek engedelmeskednek, a meg intés és dorgálás után szabadon elbotsátottak."

6 Amennyiben az atyai intésnek nem engedelmeskedtek, átadták a bírónak, aki büntetést szabott ki rájuk. „így tselekszünk — folytatja jelentését Körössi István sepsei prédikátor — a Káromkodókkal, templom kerülőkkel, az Úr Vatsoráját meg utalókkal és más ily bűnösökkel, ki vévén a Kurvaságban esett személyeket, akiket testképpen megbüntetni nem bátorkodunk. A versengő Házasok öszve békéltetnek. Külön lakozók ugyan nintsenek, ha pedig volnának, erőszakkal is öszve hajtatnának, vagy ha ez veszedelem nélkül meg nem eshetnék, a Ttes Ns Vármegyének az elválasztás végett által adatnának. A haragtartók a békességre kénszerítetnek, de ha ennek semmi sikere nints (mint több ízbe tapasztalhatni), mit kell vélek tselekedni, nem tudom." 7 A kői eklézsiában a cégéres bűnben élőket megdorgálták, s amennyiben eredménytelen lett volna, ügyüket felsőbb hatósághoz továbbították. A versengő Házastársak ügyét a jelentés tanúsága szerint a prédikátor könnyen megoldotta. Más bűnt elkövetőkről nem is tudott mit jelenteni.

8 A karancsi káplán ugyancsak arról számolt be, hogy a „visszás Házastársa785