Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szigeti Jenő: A protestáns népi vallásosság XIX. századi válsága
Népi vallásosság a Kcnpáf-medencében 6. megélési módjára is. A kegyességtörténet nem az egyházat, mint intézményt tekinti tárgyának, nem is az egyház teológiájának eszmetörténeti folyamatára figyel, hanem mindezeknek a visszája felől közelít tárgyához. Arra kíváncsi, hogy az egyház tagjai, akár jobbágyok akár nemesek, akár gazdagok, akár szegények hogyan élik meg a mindennapokban hitüket, ez hogyan motiválja cselekedeteiket, szokásaikat, életmódjukat. így a kegyességtörténet (vagy lelkiség-történet) lényegében magába foglalja a népi vallásosság történetét is. Sajnos az eddigi kutatások eddig kevés gondot fordítottak az egyház történetének erre a nem elhanyagolható szeletére. Az eddig rendelkezésünkre álló adatok viszont egy számunkra nagyon jelentős tényre utalnak. A XVIII. század 70-es éveitől kezdve indul meg egy, a vallásos életben máig nyomon követhető szekularizációs folyamat, ami a népi vallásosságot sem hagyja figyelmen kívül. Ekkor törik meg a protestáns puritán kegyesség addig töretlennek tűnő hagyománya, de a római katolikus egyház népi barokkjával is szembekerül a hivatalos egyházi kegyesség. Érdekessé teszi ennek a folyamatnak a vizsgálatát az a tény is, hogy ezzel egybevág a folklór fent említett stílusváltása és az az egyháztörténeti, teológia-történeti, és természetesen eszmetörténeti cenzúra, amit felvilágosodásnak nevezünk. A vallás tartalma változott meg. Ezt a gyökeres változást Révész Imre rövid egyháztörténeti áttekintése a következő öt pontban összegzi: — Racionalizmus. Vagyis csak az tekinthető igaznak, ami ész okokkal bizonyítható. — Moralizmus: az ész parancsa a jó cselekvése, éppen ezért a jó követése csak erkölcsi elhatározás kérdése. — Optimizmus: a világ és az ember eredendően jó. A rossz az csak elmaradottság, primitívség. Lehetőség van a folyamatos javulásra. Az aszketizmus és az eschatológia — értelmetlen. — Utilitarizmus: értékes az, ami hasznos. A hasznot állandóan keresni kell ezért kell a világ berendezését állandóan reformálni. — A természetesség elve: a jó az, ami természetes. A szellemi élet minden ágát a természetes ész-elvekből vezetik le. Ebből alakult ki a természetvallás illúziója is. 8 A felvilágosodással elkezdődő új gondolkodási mód átalakította a vallásosság külső kereteit. A Türelmi Rendelet 9 valamint az 1791. évi 26. törvény legalizálta a protestantizmust és megerősítette a jozefinizmus befolyását. 9 ' 3 Ennek mélyreható kegyességtörténeti hatásai is vannak. A hierarchia és a küriarchia közötti harc jól mutatja a befolyásos világi elem igényét az egyház vezetésére. Kevéssé figyeltünk viszont arra, hogy ez a harc azzal járt, hogy a nép kegyesei, akik a vértelen ellenreformáció nem könnyű évei alatt megőrizték az egyházat, kiszorulnak a presbitériumokból, ami fokozatosan az u.n. „hétszil176
