Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Szigeti Jenő: A protestáns népi vallásosság XIX. századi válsága

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. vafás nemesek" politikai fóruma lesz.

10 Kosa László idézi Szakáll Lajos" nevezetes esetét, aki Petőfi gyulai házigazdája volt, egyébként vármegyei aljegyző, aki az egyházközség belviszályába 1948. januárjában beavatkozva ezekkel a szavakkal nyitott be a társadalmi hovatartozás nélkül összegyűlt egyházközségi gyűlésre: „Mit keres itten a sok paraszt?

12 Ez a társadalmi feszültség húzódik meg a papválasztási botrányok mögött, amelyeknek bőséges forrása a múlt századi egyházi és világi sajtó. A hívő pap veszélyes volt a hétszilvafás nemesek presbitériuma számára. Késői példa Kecskeméti Ferenc (1855-1916) esete, akit azért hurcoltak meg, mert tanyasi híveit meglátogatta és otthonukban imádkozott velük." A kisnemesi presbitérium egyre nagyobb ellenséget látott a puritán hagyományokat őrző kegyességben, ami egyre jobban kiszorult a templomokból. Az új stílusú prédikáció inkább a nemesi gyűlések dikcióira hasonlított, mint a házi istentiszteleteken rongyosra olvasott puritán kegyességi könyvek hitvilágára. A régi házi istentisztelet gyakorlata gyanús szokássá lett. A Debreceni Protestáns Lap egyik cikkírója szerint „különös, hogy a különben oly higgadt, megfontolt, de határozottan cselekvő magyar elme rég túl nem tette magát ezen cél és ok nélküli szokáson" ami szerinte „a kor követelményeinek nem felel meg."

14 A prédikátor urak szorgos fáradozása ellenére sem akart a nép jobb belátásra térni. Az Evangélikus Egyházi Szemle megállapítása szerint „a házi istentiszteletek közönsége nő, a templomiaké fogy"

15 Gyanús lett a régi kegyességi irodalom olvasása is. A Sárospataki Füzetek 1858/59-es kötetében egy svédországi beszámolóban olvassuk a következőket: „ezen kívül terjed az olvasás, azaz a pietista izgatás, mely az egyház tudománya ellen nyilatkozik s a laikusokat a Biblia olvasására utasítja, és ezen laikus egyesületek a baptizmusban, melynek számos prozelitákat adunk, szilárd szervezetére találnak, mely őket az államegyháztól örökre elidegeníti." Szemmel látható, hogy a kritikát haza szánja, hiszen az „olvasók laikus kevélységéről" beszél.

16 Hasonló indokkal szidja egy francia lapszemle ürügyén a Protestáns Egyház s'lskolai Lap 1845-ös száma a pietistákat emígyen: „A'pietismus korcs vallás, sem r.kat, sem protestáns, 's bizonyos tekintetben a' pauperismus kórkinövése. E' felekezet a' kizárólag iparos protestáns, s bizonyos tekintetben a pauperismus kórkinövése". Szerinte ez nem más, mint „protestáns jezsuizmus".

17 Még Kecskeméti Ferenc is hibáztatta az otthon olvasó atyafiakat. Ezt írta a Szabad Egyház című lapban: „Egy békési jó öreg templomos ember serkengette gondtalan barom módjára élő öreg szomszédját, hogy miért nem jár templomba? Ao! — feleié amaz, - hát már minek járnék. Van nekem könyvem, olvasok itten is. — Ó, mondta a templomos öreg — többet ér az Isten házába egy óra, mint otthon két nap."

18 A régi puritán vallásosság maradványai elleni harc hátterén bontakozódott ki a XIX. század közepének nagy elvallástalanodása. Bíró Sándor írja erről a 177