Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések emelem ki. 1801-ben saját gyermekét oltotta be először, majd annak sikerével is bizonyította, hogy fontos és nem veszélyes eljárásról van szó. E tapasztalat is állt Az Oltalmazó Himlőről című könyvecskéje mögött, amelyet „a komáromi nép megvilágosítására"adatott ki még 180l-ben.

36 Az előszóban egyértelműen fogalmazott, amikor kifejtette, hogy a himlőt néhány év alatt ki lehetne irtani Európából, ha az országok „Igazgató F

'ejedelmV elrendelnék az oltást, és a népet az oltás szükségességéről meggyőznék. Ez a feladat példaadással és tanítással a földesurakra, a plébánosokra és a prédikátorokra vár írta Nagy Sámuel -, amihez hathatós segítséget kívánt nyújtani magyar nyelvű művével.

37 Balog István (1787-) palotai evangélikus lelkész „Az oltalmazó himlő ditséretérőV című prédikációja Veszprémben jelent meg 1802-ben.

38 A mindöszsze 14 oldalas szövegről annyit tudunk még, hogy 1802. Boldogasszony havának 24. napján hangzott el feltehetően a palotai templomban. Balog István dolga nehéz volt, hisz mindössze néhány éve ismerték és alkalmazták a Jenner-féle himlőoltást, és csak 1804-ben tették országosan kötelezővé minden gyermek számára. Prédikációja éppen ezért elsősorban a bibliai példázatokat, a keresztény tanításokat kiemelve, illetve azokba beépítve beszélt a himlőről, és próbált a lelkiismeretre, a keresztényi szeretetre hatni. 1830-ban jelent meg Jenovay Károly (1794-1833), bagi római katolikus plébános A mentőhimlő áldott találmány. Magyarázta két egyházi beszédében a jótevő „Mentőhimlő, közönségesebb gyakoroltatásának előmozdítására" című, 36 oldalas munkája, amely alapjaiban tér el Balog István prédikációjától. Jenovay Károly idejében már 25 éve kötelező volt a védőoltás, számos orvosi szak- és népszerűsítő munka állt az írástudók rendelkezésére. A plébános is több könyvet elolvasva,

39 a megszokott prédikációtól eltérve csak a himlőről és az oltásról adott igen alapos magyarázatot: „Minthogy azonban még is találtatnak oly Szülék, kik akár megrögzött bal előítéleteknél fogva, akár tudatlanságból, helytelen félelemből, vagy pedig gyáva vétkes tunyaságból a Mentőhimlőnek hasznaitól gyermekeiket megfosztják, arra határoztam el magamat, hogy eltávozván rövid időre a felolvasott Evangyeliomnak meg magyarázásától, egyedül erről a Tárgyról szálljak hozzátok.

,m Az ő tudása és tapasztalata már alapjaiban eltért elődeitől, de a prédikáció után a bagi hallgatóságnak oly alapos, mindenre kiterjedő ismertetést adott a himlő eredetéről, tulajdonságairól, az oltásról, az oltás utáni állapotról, hogy aki azt meghallgatta, vagy a könyvet elolvasta, korszerű ismerettel rendelkezhetett erről a fontos, akkor életeket érintő kérdésről. Dolgozatom e helyt nem vállalhatja a himlőoltás körül kibontakozó egészségügyi népszerűsítő irodalom bemutatását, csak jelezni kívántam e két legismertebb munkával, hogy a papok irodalmi tevékenységére itt is találunk példákat. Sőt, pontosan a himlőoltás kapcsán elmondhatjuk, hogy a 19. század végéig elhúzódva, alapvető szerepük volt a himlőoltás elterjesztésében, a 352