Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Márkusné Vörös Hajnalka: Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai

Történeti források, forrásismertetések felében protestáns lelkészek működtek, de a katolikus többségű falvakban már volt lelkész és tanító. Élő búcsújárási szokásokról számoltak be a vizitációs jegyzőkönyvek, s megjelentek a felszentelt út menti keresztek. 1745 és 1755 között Padányi Bíró Márton látogatta végig a terjedelmes és még teljes egyházmegye valamennyi plébániáját. 1745-ben a tapolcai esperességet vizitálta, majd 1746-ban Veszprém, Sümeg, Felsőörs és Szalavár plébániáit. 1747-ban sorra vette a budai és fehérvári főesperesség egyházait, majd 1748-ban a segesdi, kaposvári, keszthelyi és egerszegi plébániákat is. (Fejér megye visitációja a legalaposabb.) 1749 és 1755 között a kaposvári és kanizsai esperesi kerületet látogatta meg, majd 1755-ben újra a tapolcai esperességbe tért vissza. Alaposságát bizonyítja az a 10 kötet, amely mind az egyház-, társadalomés művészettörténészeknek, mind a néprajzkutatóknak kiemelkedő értékű adatokat tartalmaz." Az egyházmegye területi rendezése után (1777) Bajzáth József egyházlátogatása maradt ránk 1778-79-ből,'

4 majd Kurbély György püspök járta végig az egyházmegyét 1815-től 1818-ig.

15 1823 és 1825 között geleji Makai Antal, majd 1825 és 1842 között Kopácsi József végzett több látogatást.

16 Ezek után következett gr. Zichy Domonkos visitátiója 1845-46-ban, aki a cseszneki, bakonyszombathelyi, veszprémi, palotai és balatonfüredi esperesi kerületekben járt.

17 A szokott kérdőpontokon túl valamennyien kitértek a szabadban álló kápolnák, keresztek, szobrok és a temetők ismertetésére is. A számbavételen túl a látogatáskor tett esetleges intézkedésekből és megjegyzésekből kirajzolódik az egyházi vezetés viszonya ezekhez az egyházi liturgiákon sokszor kívül eső építményekhez és a hozzájuk fűződő vallási szokásokhoz is. Csak néhány példát említenék: míg a 18. sz. közepéig Padányi Bíró Márton oly szívesen virágoztatta fel a körmeneteket és búcsújárásokat, nagy számban állíttatott szobrokat és kereszteket, a 19. sz. elején a jegyzőkönyvekben sűrűn felhangzó panasz, hogy a keresztek elhagyott állapotban vannak, s ha nem volt kilátás arra, hogy gondozóra akadnak, a püspök a botrány elkerülésére inkább lebontásukat rendelte el. Zichy Domonkos a jegyzőkönyv záradékaként utasítást adott arra, hogy a jövőben csak ott és akkor szabad szobrokat, kereszteket és más vallásos emlékeket felállítani, ahol kellőképpen gondoskodnak fenntartásukról. A 19. sz. első felétől általános törekvése az egyházi vezetésnek, hogy a templom falai közé szorítsák és így ellenőrzésük alá vonhassák a népi ájtatosságok ezen formáit. Az 1846-os látogatás volt az utolsó általános jellegű kánoni látogatás, az azt követőek az új plébániák és lelkészségek alapításával függnek össze. Századunkban nagy elődeihez híven Rótt Nándor püspök látogatta végig minden plébániáját. Az egyházmegye állapotáról négyszer tett szóban és írásban jelentést Rómának 1923-, 1928-, 1933-, 1938-ban.

18 320